Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Jiří Wolker: A milliomos, és hét verse

A Âaêdt>kU~ 99 Ha meghalok e földön nem történik s nem másul meg semmi, borús virágként csak néhány szív rebben meg majd, a részvét harmatában ; ezrek haltak meg, ezreket lankaszt a halál, ezrek fognak a halálba menni, mert a halálban s a születésben senki sincs magában. Nem félem a halált, a halál nem romlás, a halál életünknek súlyos része csak, ami rémes és iszonyatos az a haldoklás csupán, midőn érzékeink halálrasebzetten lehullanak, s tested rozsdás csövében az idő moslékként rohad ; s amivel a világot vontad magadhoz szerelmesen karod, szemed, ideged szétbomlik és semmivé leszen. Nem félem a halált, a halál nem rémít, a haláltól én sohse riadoztam, a haldoklástól félek, ahol mindenki elhagyatott s én haldoklom mostan. Isten hozzád, lányka, Isten veled, kedves, Isten veled, Te bájos szűzi kép, karomat kebledről letépték s a szivem összezúzták rég. Emléked féléven át arany-nyílként tépett, szaggatott, ha rosszúl voltam egyre sajgott, ha jobban voltam segített s bíztatott. De ma Isten veled, ma már hiába minden, ma elküldöm ezt a levelet neked, hogy felejts el engem s arra térj, ahol jól tartják az éhes szíveket, ez a levél volt a legszörnyűbb kín s a legnagyobb kiáltás, hidd ezt el nekem, de a haldoklásban muszáj, hogy mindenki magában, árván* egyedül legyen.