Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Jiří Wolker: A milliomos, és hét verse

100 Ha meghalok, e földön nem történik s nem másul meg semmi, csak én változom el, csak én vesztem el nyomorúságomat : talán fa leszek vagy gyermek, tán kőrakásként fogok megpihenni, nem félem a halált, a halál nem romlás, a halál életünknek súlyos része csak. FORDÍTOTTA : PETNEHÁZY FERENC. Hö-ntyeH e&Stt~ Ez nem Faust szobája, nem alkimista konyha — Röntgengép, mely az embert apróra széjjelbontja. Csonton és húson át fénylenek a bűvös sugarak, Nyílik az emberei test, mint a levél, mit kibontanak. A test lélek lett immár, megláthatod benne. Mire születtél : éhségre, gondra, szerelemre. »Doktor úr kérem, jaj nehéz a mellem Mintha ólomsúlyok zörögnének bennem. A testem perzsel, tép, sajog Vizsgálja meg, mi romlik ott ?» «Munkás, a tüdőd szénporral füstölte be a gyár, Kerék kattog belőle, szíj csikordul, Minek a földre a szegény proletár ! Megnézlek, munkás, újból, sóhajts mélyet : Tüdővész, nyomor sorvasztja gégédet Meghalsz —» »Betegség, halál — óh szörnyű kolonc —- De érzem, valami már gyötör, éget. Még egy felvételt, még egy képet ! A testem perzsel, ég, sajog Vizsgálja meg, mi romlik ott ? !«