Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

ľ 92 Egyszer ugyan még fölkisért a legendás északi út, de az egykori büszke valóság most csak gazdasági lidércfény. Egy lomnici földesúr képzelete Magv^rországot behálózza csatornákkal, a horvát Kulpát a Szá-sán, Dráván, Dunán, Tiszán, Hernádon s Poprádon keresztül a Visztulához köti, az pedig tudvalevőleg az Északi tengerbe ömlik. A kárpáti karavánút elkésett látomása tengereket láncol egymáshoz, mint egy schilleri hős. Ám a fantaszták sokszor a legaprólékosabb kivitelezők. Berzeviczy Gergelyt az északi álom kétszer is Lengyelországba űzi, összeírja a tengeri kikötők forgalmát, összehasonlítja a vámtételeket, kinyomozza a versenyárúkat. Piackutató a szó mai értelmében, de művelt fő is a régi értelemben, akinek danzigi szabad estéjét elrontja egy gyönge Mozart előadás. Rosszul beszélt magyarul, de úgy látszik tört magyarsággal is lehet osztozni a meddő magyar sorson. Az idő s a politika egyaránt tervei ellen dolgozott. Ez a telivér európai szállingó levelekből értesült a világról, kakaslomnici magányába éppen úgy nem hallatszott az ágyúdörgés, mint a kemenesaljai remeteségbe az ulmi ágyúzás. Halála után mindenesetre különös elégtételt kapott a sorstól. Vásárhelyi Pál, Széchenyi vízi mérnöke megyéjebeli volt s mint ő, lutheránus. De a költészet, legmélyebb öneszmélési formánk, még e szorosan összevakolt német kövek közé is beszivárgott. Lőcsén tanított Dayka Gábor, itt írta pszichopatológiai remekét, a Titkos Bút . Egyetlen embernek mutatta meg: Kazinczynak, aki természetesen Lőcsén is járt s kizárólag azért, hogy irodalomról csevegjen vele. A város keleti végén kopár halmok vannak. Mielőtt a római pinea-ligetek örökre megbabonázták volna a tekintetét, a fiatal, Markó Károly innen festegette a Tátrát. Zivatarra készülő, fojtott délelőtt értem Lőcsére. A piacon gyümölcsöskofák és cserépárusok üldögéltek, valaki újjgyakorlatot játszott a fejem fölött. A duplaorrú sekrestyés még emlékszik Divald Kornélra, aki tűzoltólétrával mászott a szárnyasoltár csúcsához s napestig fényképezett. Benézek a tornácos udvarokra, egyik-másik helyen az emeletre is felmerészkedem, ha szimatom nem csal, itt is olyan jól főznek, mint a inedgyesi vagy szebeni szászoknál. Az egyik udvarban elnyűtt gyereksírás hall-