Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

88 A közeli Bártfafürdő, akárcsak Homburg, Vichy vagy Bath, valamikor az ország első fürdője volt s mint azoknak, néki is volt egy felejthetetlen irodalmi pillanata. A szórakozott, podagrás Dessewffy József gróf Bártfáról írta leveleit Döbrenteinek, Erdélybe. Éppen dühöng az infláció, emlegeti is eleget a sebes pénzromlást! Hadd beszéljek egy kicsit erről az édes könyvről, hiszen ma sok tudománnyal írunk, de kiben van még ennyi megvesztegető okosság? Az okosság kelleme a tizennyolcadik század kiváltsága s Dessewffy az utolsó kiváltságosok közé tartozik. Ugy látszik ő is érzi, mert vissza-visszasóhajtja a nagy forradalom előtti nyájasabb, bizalmasabb időt s előre fél a világnézeteken marakodó tizenkilencedik századtól. Tudjuk, nem ok nélkül. Egyik pillanatban a savanyúvizet elemzi, aztán ravasz tanácsokat oszt a fürdőzőknek, sikamlós latin verset ír a kútra, a napi kúra után francia verseket fordít s egy lengyel gróffal a faraóról vitázik. Nem hiába Montesquieu kortársai: a léha tárgyról észrevétlenül állambölcseleti elmélkedésbe siklanak át. A fürdőző gondtalanul poharazik, de félszeme a reményvesztett lengyeleken, akik szemelettára omlanak össze. Az urak a felosztás után is visszajárnak fürdőzni, ám a régi kártyások most zárkózottak, emberkerülők ; a múló nemzeti rosszullét lassan lesüllyed a nemesebb szervekbe: az öszszeomlás politikai didivel kezdődik s meghasonlássá fajul. Aztán a fürdőző elfordul tőlük, föltűnnek a pongyolás poliarazók, a whistezők, sakkozók s a divatos ruhák, amikben egy-kettőre fölfáznak a nők. Kedves könyv, bájos ember, túl mozgékony aliho'z, hogy megszerezze a holtak szörnyű tekintélyét. Egy kicsit mindörökre eleven ember, látásból ismert szomszédunk, aki ősszel biztosan visszatér ismeretlen nyaralóhelyéről. Hadd töprengjen most is a kútnál, hogy vájjon a lutheránusok vagy a pápisták isznak-e több savanyúvizet, mi pedig menjünk át Sároson. „Amor vincit omnia", hencegett Sárosban a kedvenc latin jelmondat. A megyét a Gavallérok-ból, Pulszkyból s Szinyei képeiről ismertem. Mikszáthtól tudtam meg, hogy a magyar gaseogneiak a szép fogatnál csak a nagymondást szeretik jobban, Pulszky figyelmeztetett művelt bolondjaira, Szinyei varázsolta Sárosba a legszebb