Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

89 domboldalakat. Szép is ez a vidék, a völgyben jegenyék vonulnak, a villogó zabföldekbe sötét erdőöblök nyúlnak* a csöndes hajlatú dombokon hegyi tanyák, a völgyzúgokban apró falvak, a színek mélyek, de naposak, visszafénylenek az emlékezetbe. Sáros nyugati része Bánk báné volt. Hosszúéletű családok osztoztak a birtokán, védett állapotukról tanúskodnak a kastélyok is, mert a pártás, sgraffitos úrilakok kevésbbé katonásak, nem fenyegetnek úgy vérontással s öszszeesküvéssel, mint a zömök saroktornyokkal szegett erdélyi kastélyok. A megye védett, tehát maradi volt. Kossuth forradalmának is kevesen örültek, az aulikusok még szabadcsapatot is toboroztak s mikor a honvédek huszonhárom rohammal megtisztították Branyiszkót, egy néma s lefüggönyözött Eperjesre ereszkedtek alá. Guyon a plébánia elé vágtatott: „Läuten oden Hängen !" kiáltotta a nyakára mutatva. Erre aztán megszólaltak a harangok. De a védett tájnak különös varázsa volt a kiválasztott szemekre. Sáros a maradi táblabírák s a magyar műizlés hazája. Eperjesen élt első európai műgyűjtőnk, Fejérváry Gábor, akinek üvegtetős házi múzeumában ébredezett Pulszky Ferenc s a III. Napoleon által támogatott Henszlmann Imre archeológus hajlama, megyebeliek Gundelfinger Gyula, a tátrai festő, Berzeviczy Albert, a műtörténész é? Szinyei Merse Pál, akinek nincs külön jelzője. A sárosiak lenézték az ilyen rokonokat s legtöbbjét különccé vadították. Még áll a jernyei ház, a visszafojtott művészet rejteke, amely eléggé elbujtatta Szinyeit a megbotránkozott világtól, de nem eléggé a boldogtalan családi élet elől. A csúfondáros sárosiak az asszonyt is elmarták mellőle, ők keresztelték el a fáradhatatlan Divald Kornélt is szentek fuvarosának, mivel a bolond tanár mindig szentképekkel szekerezett le a makovicai Legyekből! Az urak báloztak, hajtottak s barátkoztak a Frigyes huszárokkal és Valmoden vértesekkel. Igazán nem ők tehetnek róla, ha az idő közben elfújta az ezredeket, a jernyei kúria ellenben az örökkévalóságba emelkedett. Eperjesi vigassága után Petőfi egy meredek hegyen át ereszkedett a Szepességbe. Az egyik ló patkója leesett, Petőfi és Kerényi leszálltak s amíg az útszélén vártak, a