Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

8? Szalmafödelét beárnyékozza hűsen Susogó erdőség rezgő lombozatja, Min magát a vígan fütyülő rigófaj És a búsan búgó vadgalamb ringatja. A kollégiumban keresem az iskolaszolgát, jelekkel próbálok a díszterembe jutni. Nem ért se németül, se magyarul. Petőfi szavalatában még egyszer fölgyúl a reformkor emléke, hiszen a kor egy kicsit az eperjesi kollégiumban nevelkedett. Ide járt KossuMi, Vásárhelyi, a mérnök, Henszlmann Imre, Pulszky Ferenc, Sárosy Gyula, Kazinczy Gábor, Vachott Sándor, Vi«hot Imre, Hunfalvy János, a földrajztudós, Kerényi Frigyes, Irányi Dániel. Ezek a diákok gyászolják meg a Horatius-fordító Székács József önképzőköri elnöklése alatt Berzsenyi halálát. Egy időben az eperjesi kerületi táblán gyakornokoskodik Trefort Ágost; barátja, egy sokat furulyázó, ideges báró, aki mellesleg táblai ülnök, itt és ebben az időben kezdi el a Karthausit. Nehéz volna megmagyarázni a szolgának, hogy miféle árnyakat kergetek a sötét lépcsőházban. Az eperjesi főucca stukkos homlokzatai polgári dölyfről, sárosi bőségről, lengyel pompáról beszélnek. A fülkésen tagolt vagy urnás nyílásokkal áttört emeletes oromfalak párkányát csipkézett taréj koronázza, de mert a régiek ésszel építkeztek, a sorozatos faldísz sem pallérjáték, célja volt annak: a tűz elől szekrény módjára körülzárta az alacsony tetőket. Eperjesről egy szárnyvonal visz a „csontig lesorvadt" Bártfára. Kincseiből már békében kiforgatták az országos múzeumok; kereskedelme utolsót leheli. Bártfa betokosodott egy igénytelen, semmibevesző szárnyvonal végállomásán s a templomban őrzött Corpus Christi: a fájdalmas Úristen által elővezetett élettelen fiú sorsát jelképezi. Ámbár külsőleg nem pusztult, csak kővévált. A régi városoknak kicsinyes, konok hivatástudatuk volt, minden talpalattnyi helyükért meg kellett szolgálni. Ez a körültekintő, önérzetes serdülés rejtélyes balzsamozót gyűjtött a testükbe, amely a mostohább századokban lassan kiömölve, tetemüket bevonta a nemtelen halál elől. Elmúlásukban is szilárdabbak, keményebbek mint a kocsonyás testű világvárosok.