Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Cs. Szabó László: Kárpát kebelében
86 Szállása helyén bérház épült, a kamarát lebontották, csak a dadogó, ápolatlan Baróti Szabó Dávid iskolája áll A dóm közeléből lesem, amint szellemárnyékuk egymáshoz lebben látogatóba, aztán trombita harsan, ismét katonák jönnek. A géppuskás lovak fejüket a bakák kezére hajtják, egy testes tiszt léptet a csapat élén s nyilván sohasem hallott a három íróról. A Csermely völgyébe vezető árnyas út mentén tisztviselőtelep terül el. Ez a városrész néhány év alatt keletkezett. A hatalmas háztömbök uccai homlokzatán hosszú, alacsony ablakok mögött télikertek zMdelnek, az udvaron játszóterek, apró függőkertek, lugasok, ágyasok; üveg és virág csillog a fényben. Látszik, hogy a híres üvegfúvók és schönbrunni kertészek fix-fizetéses ivadékai is szeretik az üveget s értenek a virághoz. A Hernád egyik mellékfolyója visz Sárosba, Eperjesre, „Legbájosabb, legtündéribb táj" mondja róla ellágyulva Kazinczy és igaza van: a város inkább tájkép, mint lakóhely. Nyelvérzéke ez egyszer megint elevenre talált. Törvénygyakorlatra küldték ide, de ő inkább a nyelvet gyakorolta, nyelvgyakorló német verselés céljából beleszeretett egy katonaorvos árva lányába s még látta a Bar-i öszszeesküvés megtorlása elől „elillantotť" lengyel urakat, a vad Radziwill herceget, amint „nyeldesé" a tokaji bort. Nem véletlen, hogy itt tanult német szót, Eperjes a cseregyerekek városa volt, a német lányiskolában alföldi kálvinista kisasszonyok nevelkedtek, az eperjesi fiúkat — például a kis Pulszkyt — leküldték Miskolcra, hogy pótolja a német s szlovák beszéd közt elkallódott magyart. A város Petőfit is megejtette: „csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű, olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske", — dicsérte az országos hírnév első, felhőtlen örömében. Huszonkétéves volt s aranyosan elbizakodott. A diákok fáklyás zenével ünnepelték. Mit adhatott cserébe egy költő ezért a szeretetért? Másnap a kollégium önképzőkörében elszavalta a Szép Ilonkát. Tiszta időben a vendéglátó, rajongó Kerényivel és Tompával a Szent László-hegyre, meg a jóvizű Borkútra rándultak; a Szent Lászlóra vivő úton volt az erdei lak, melyet költői versenytárgyul választottak:
