Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

86 Szállása helyén bérház épült, a kamarát lebontották, csak a dadogó, ápolatlan Baróti Szabó Dávid iskolája áll A dóm közeléből lesem, amint szellemárnyékuk egymás­hoz lebben látogatóba, aztán trombita harsan, ismét ka­tonák jönnek. A géppuskás lovak fejüket a bakák kezé­re hajtják, egy testes tiszt léptet a csapat élén s nyil­ván sohasem hallott a három íróról. A Csermely völgyébe vezető árnyas út mentén tiszt­viselőtelep terül el. Ez a városrész néhány év alatt kelet­kezett. A hatalmas háztömbök uccai homlokzatán hosszú, alacsony ablakok mögött télikertek zMdelnek, az udvaron játszóterek, apró függőkertek, lugasok, ágyasok; üveg és virág csillog a fényben. Látszik, hogy a híres üvegfúvók és schönbrunni kertészek fix-fizetéses ivadékai is sze­retik az üveget s értenek a virághoz. A Hernád egyik mellékfolyója visz Sárosba, Eperjesre, „Legbájosabb, legtündéribb táj" mondja róla ellágyulva Kazinczy és igaza van: a város inkább tájkép, mint lakó­hely. Nyelvérzéke ez egyszer megint elevenre talált. Tör­vénygyakorlatra küldték ide, de ő inkább a nyelvet gya­korolta, nyelvgyakorló német verselés céljából beleszere­tett egy katonaorvos árva lányába s még látta a Bar-i ösz­szeesküvés megtorlása elől „elillantotť" lengyel urakat, a vad Radziwill herceget, amint „nyeldesé" a tokaji bort. Nem véletlen, hogy itt tanult német szót, Eperjes a cseregyere­kek városa volt, a német lányiskolában alföldi kálvinista kisasszonyok nevelkedtek, az eperjesi fiúkat — például a kis Pulszkyt — leküldték Miskolcra, hogy pótolja a német s szlovák beszéd közt elkallódott magyart. A város Petőfit is megejtette: „csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű, olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske", — dicsérte az országos hírnév első, fel­hőtlen örömében. Huszonkétéves volt s aranyosan elbiza­kodott. A diákok fáklyás zenével ünnepelték. Mit adhatott cserébe egy költő ezért a szeretetért? Másnap a kollégium önképzőkörében elszavalta a Szép Ilonkát. Tiszta idő­ben a vendéglátó, rajongó Kerényivel és Tompával a Szent László-hegyre, meg a jóvizű Borkútra rándultak; a Szent Lászlóra vivő úton volt az erdei lak, melyet költői ver­senytárgyul választottak:

Next

/
Thumbnails
Contents