Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Moravek Endre: Emlékezés Ölvedy Lászlóra

79 céltudatosságú kijelentése minden egyes alkalommal, ha ea a kérdés bizalmas beszélgetésben felirerUlt. Egyetlenegyszer sikerült őt egy elnökségbe belekényszeríteni, azt is még egyetemi éveink alatt, mikor a Collegium érdeke kényszerítően követelte, hogy közülünk kerüljön ki egy közösség elnöke s az összes számbajöhető jelöltjeink közül szerencsétlenségére egyedül ő volt birtokában az alapszabályszerűen előírt kellékeknek. Akkor is csak a legnagyobb rábeszélésnek és szociális gondolkodására gyakorolt koncentrált nyomásnak engedett, de így sem bírta egy hónapnál tovább : mint elnök, inkább alapszabályokat módosíttatott, csakhogy a megtiszteltetést egy másik kollégista társunknak átengedhesse. Hiúsági szempontok igazán nem bántották soha. Nem játszotta meg „a költőt" sem ; viszont megvolt benne a* egész emberek önérzete ; ismerte tehetségének határait, de tisztában volt a saját jótulajdonságaival és értékével is. Tehát nem állta a hizelgést sem — mint ahogyan ő sem ismerte ezt másokkal szemben ; — azokat az embereket szerette, akik nyugodt tárgyilagossággal közeledtek feléje. A kritikát, ha azt a jóindulat diktálta, érzékenység nélkül tűrte, sőt a mértéket tartó csipkedéát is derűsen fogadta, Még kollégista korában egyik intézeti kabaréestünkön — melynek mindig tömegkivégzés jellege volt — az egyik pathetikus, Végvári hatása alatt írt versére gyilkos paródiát szavaltak : ülvedi Laci nevetett rajta legjobban, még pedig tényleg szívből, jóízűen. De talán nevetésében már akkor ott lappangott egy nagy-nagy keserűség is. ő, aki verseiben, költészetében csupa páthosz, csupa nagy lendület, szépen zengő szavak hatalmas orgonája volt közszereplésében, a társadalmi életben is ezeknek a szép, romantikus, délibábos szavaknak igézete alá került Pedig az a cél, melyet minden idegszálával, minden szívdobbanásával szolgált, a magyarság ügye, mář akkor is páthosztalan munkával, szürke hétköznapok szótlan erőfeszítéseivel lett volna inkább megközelíthető. Nem dobhatunk követ szegény ölvedi Lászlóra, hisz tévedése mindnyájunk közös tévedése volt. Fiatalok voltunk, tele friss érzésekkel, tűzzel, rajongással s nehéz volt az általános romantika bűvköréből szabadulnunk. A lehiggadás.