Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Moravek Endre: Emlékezés Ölvedy Lászlóra

ľ8 okolták azt a vezető szerepet, melyet közöttük vitt. öszszejöveteleiken, melyek többször a fehér asztal mellett, barátságos poharazás közben zajlottak le — ezek még a szép egyetemi diákévek voltak — érezte magát legjobban Ölvedi Laci : az a mindnyájunkban oft borongó kis melancholia, melyet a hiányzó otthon olyan érthetővé és érezhetővé tett, ilyenkor oszlott el teljesen a rózsaszínű ködbe. Több volt itt ilyenkor a jókedv, mint az alkoholmámor s Ölvedi Laci inkább a nótázásban, mint a poharazásban vette ki a részét. Ilyenkor mindig megállapítottuk, hogy Laci többszörösen pályatévesztett ember : gyönyörű, tömör tenorhangja volt, amellett kitűnő hallása és muzikalitása. Egészen bizonyosan híres énekes lett volna belőle. De ahhoz, hogy hangját képezze, se kedve, se ideje nem volt. Komolyabb problémák gyötörték, magasabb célkitűzései voltak, melyek mellett még a verselésre is csak mellékesen jutott ideje. Éveket töltött külföldön, mindenütt a magyarság ügyét szolgálva. S ha hazajött, már nem a fehér asztal mellett találkoztunk. Most már a Szlovenszkóról elszakadt fiatal szellemi munkásokat gyűjtötte munkaközösségbe s az ő irányítása mellett beszélgettünk, gondolkodtunk és vitatkoztunk Szlovenszkó sorsáról, jövőjéről, tennivalóinkról. Szegény korán elhalt Somos Pista műtermében találkoztunk ezeken a munkaközösségi összejöveteleken. (Milyen gazdagok is voltunk és mennyien hagytak itt bennünket, duzzadó, fiatal tehetségük igaz kibomlása előtt !) De ölvedi Lacinak ez nem volt elég. Az volt a meggyőződése, hogy nekünk, Szlovenszkóról elszármazottaknak, mindenütt ott kell lennünk — kovászmk, mely a tespedt magyarságot erjedésbe hozza. S ő tényleg mindenütt ott volt : társadalmi egyesületekben csakúgy, mint az akkor virágjukat élő nemzetpolitikai alakulatokban : Wesselényi Reformklubban, Nemzetpolitikai Társaságban. Mindenütt otthon volt, mindenütt irányító szerepet játszott és sehol sem vállalt semminemű tisztséget. Az volt a felfogása, hogy elég, lia mi, szlovenszkóiak, irányítunk ; a reprezentálás, a címek és tisztségek szemében kétszázad rangú dolgok voltak, melyeket szívesen rázott lc magáról. „Mi nem akarunk elnökök lenni" — hangzott sztereotip és abszolút