Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Moravek Endre: Emlékezés Ölvedy Lászlóra

ľľ nyomást keltett : a nagyhajú esztéták, próféták és zsenik — a kollégiumban ebből a fajtából is akad mindig szépszámmal — nyilvánvalóan csalódtak benne, mert lobogószemű vátesz helyett egy jómegjelenésű, Ízlésesen öltözött, korrekt modorú s amellett minden kékliarisnyáskodástól ment fiatalember kopogott be hozzánk, akiben nem volt semmi beteges rajongás irodalmi iskolák iránt, aki a mindennapi életben nem szenvelegte a nagy költőt, szóval aki tudott és mert természetes lenni, sőt akiből — horribile dictu — a kifogástalan fővárosi modor mellett is léptennyomon kiütközött a régi, nemes értelemben vett vidéki úr. Józan, nyugodt ember volt; nem szerette a vitát, veszekedést s bár szilárdan kialakult nézetei voltak, inkább kitért a nézeteltérések elől. A súrlódó felületeket a maga részéről is iparkodott letompítani, általában igyekezett mindenkivel jóban lenni. De ez nem jelentett nála korlátlan barátkozást ; alapjában véve zárkózott ember volt, aki nehezen melegedett fel s akinek jómodora, kedvessége inkább védekező attitűd volt, amely mögött egyéniségét, gondolatait, érzéseit az idegenek elől elrejtette. A magafeltárás, az önmaga megmutatása ritka pillanatok áhítatos hangulatának megnyilatkozása volt nála : a magánélet ölvedi Lászlóját ilyenkor felváltotta a költő. Közös származásunk, közös érzéseink, vágyaink, reményeink, nagyjában azonos felfogásunk és közös problémáink gyorsan közel hoztak bennünket egymáshoz s barátságunk — ha a sors közben hosszabb időkre el-elszakított is egymástól bennünket — mindvégig zavartalan maradt, egészen addig, míg egy borongós, sírós napon ki nem kisértük őt örök nyugovóra ... Igen, közös problémáink voltak. A legfőbb Szlovenszkó. ölvedi Lászlónak nem volt annál előbbvaló gondolata. Persze, ez a patriotizmus elsősorban a szűkebb szülőföldre, Érsekújvárra vonatkozott. Szülővárosát rajongásig szerette az embereivel együtt. A legjobb baráfai mindvégig újvári iskolatársai voltak, akik akkor igen szép számmal látogatták a pesti egyetemet, ölvedi Laci volt a jegecedési pont, mely kö<ré az újvári fiúk társasága kikristályosodott. Agilitása, szeretetreméltó egyénisége és presztízse eléggé megüt