Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Reményi József: Mult és jelen

73 Van, aki vándoréveit leéli a faluban s van, akinek a világ kerete sem eléggé tág. S mégsem ellentmondás, amikor azt mondom, hogy Pozsony elkísért engem életem útján, mert vannak csodák, amelyeket az elemzés sem tud megölni. Ilyen csoda irracionális ragaszkodásom a magyar nyelvhez, a pozsonyi gyökerekhez. Ugyancsak nem ellentmondás, amikor azt állítom, hogy kulturám kozmopolita jellegének nem árthat szülőföldem regionalizmusának közvetlensége. A felnőtt férfi attól nem lesz érettebb, ha elfelejti gyermekkorát. Milyen tragikomikus a mai kor : az egészségtelenül táplált embereknek nyers kosztot ajánlanak s a lélek éhségével és szomj úságával ugyan ki törődik ? Persze, a „feltételek reflex"-eik s egyéb racionalizáló pszichológiai elméletek idején a „lélek" meglehetősen idejét multa fogalomnak tetszik. Mindegy 1 Attól nem kell tartanom, hogy a felhőkaparók összelapítanak, mert hiszen messzebbre tudok nyúlni, mint amilyen magasak ők s mélyebbre, mint amilyen az alapzatuk. Amíg a magyar nyelvhez ragaszkodom, nem kell hazamennem, mert hiszen otthon vagyok. Amíg az angol nyelv társaságában magyarul is kérdem a sorstól, hogy mi a célja velem, veled, mindenkivel, embertárs, addig élek, sóhajtok, kacagok s a lemondást kivégzem az akarattal. 8