Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Reményi József: Mult és jelen

I 72 dalom forrása. Az épp olyan örök, mint a lét misztériuma. S amikor erre gondolok, akkor a pusztán gyakorlati célokat szolgáló, az erő okos felhasználását hirdető kígyó sziszegő hangját elutasítom magamtól. S szinte hiszékeny szeretettel lapozgatok harmadrendű hazai verseskönyvekben s elszédülő lélekkel ujjongok fel, amikor a magyar nyelv zenéje olyan szépséget továbbít hozzám, amely magyar magányom csendjébe beleviszi a sors igenlő ritmusát. Hogy is írja Szabó Lőrinc „Különbéke" című kötetében f „Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger, ragyogj át, mint az üveget, bent moss ki, mélyen, ahol annyi fáradt sötétség didereg." Irtózom a gyanakvástól, még attól is, amely esetleg megokolt. Hát még attól, amely kételkedővé tesz a múlttal szemben. A magyar alkotás, a magyarul kifejezett szépség megalázza kételkedésemet. S az alázat erejében meghal az ingadozás. Olyan vagyok, mint aki a tenger közepén él, de szomjúságát mégis a csermely emlékével, ezzel az üdítő vízzel, oltja. Pozsony, magyar nyelv, Európa : csermely, amelyet mások észre sem vesznek, de nekem elengedhetetlenül szükséges. S ha levél jön hazulról, mindig érdeklődéssel bontom fel, elsősorban a Pozsonyból érkezett levelet s ha életem ösvénye nem is igazodik vissza szülővárosomba, a képzelet útja odavezet. Ifjúkoromban „Messzeségek" címmel kis regényt írtam (a Tevan könyvtárban jelent meg), amelyben fiatalos daccal állást foglallam szülővárosom filiszteri fölénye ellen. Ez a regény jellegzetesen „Sturm und Drang" gesztus volt. Bizonyára ma is vannak fiatalok Pozsonyban, akik szűknek érzik pátriájuk láthatárát. Az élet megtanított arra, hogy a távolságok a mélységekben vannak s nem a messzeségben. Vannak ismerőseim, akik háromszor is bejárták a világot s csak arra emlékeznek, hogy Tokióban melyik new-yorki ismerősükkel találkoztak s hogy a prágai sonkához hasonló ízűt Párizsban is ettek. Nem sajnálom, hogy elmentem Pozsonyból ; ha Londonban éltem volna ifjú éveimben, nem rekedtem volna ott sem.