Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szitnyai Zoltán: Rózsagyökér… liliom

41 — És nem mondtam azt is, hogy menj nagy városokba, híres mesterekhez ?... Vagy sajnáltam valamit, hogy azt megtehesd ?... Nem tettem eléd minden pénzt, ami kellett ? ... Sírtál, hálálkodtál a lábam előtt és csókolgattad a térdemet... Ó! Krasztek! Krasztek!... Minden megvolt az útra készen s te egyszer cs-ak beállítsz... Hú ! de nagy legény voltál akkor ... Rugdostad a ládákat, verted az asztalt, hogy te csak úgy mégy, ha a Marian is ... De az Istenért ! hát ki az a Marian ? ... És csak látom, hogy a kapu alatt ácsorog lesütött szemmel... Buta a képe és a teste is semmi,

1 semmi... De fiatal ! fiatal !... Hát ez így volt... Többé már nem tudtál elmenni... Krasztek két tenyerébe temette az arcát. — Hagyd, nagysága, hagyd — sóhajtotta. — És én akkor belenéztem a tükörbe... Hát már csakugyan öreg vagyok én ?... Ez még sohase jutott az eszembe... De akkor a tükör megmondta: öreg vagy te, Vaczulikné, a Krasztek meg fiatal. — Hagyd, nagysága, hagyd — könyörgött Krasztek. Jól van, csak vergődj, gondolta magában az öregaszszony és folytatta tovább : — Hát jó, gondoltam, legyen itt a Marian, mert ha nem tűröm, te is elmész... Hagytam, így legalább hallom a hangodat, néha majd csak szólasz hozzám is valamit... És egy éjszaka ott találtál az ajtótok előtt, mert nevetnem kellett, hangosan nevetnem .. . Hiszen ugyanazt suttogtad a Mariannak, amit nekem... Hát mindenkinek ugyanazt suttogjátok ? — Ne, nagysága, ne ! — Várj, várj... Te úgy jöttél nekem, mint egy veszett kutya... Rúgtál, ököllel vertéi s a hajamnál fogva vonszoltál, mint egy rongyot... Én, Krasztek, akkor se terád haragudtam, hiszen neked eszedet vette a Marian.. . És írásba tettem, jó, legyen a tiéd minden, a ház, a kert, amíg ő nem lesz a feleséged ... Nem akarom, nem engedem ... Ne legyen hites ura s a fattyúinak ne legyen apjuk. Krasztek megrázta a vállát : — Nekem már mindegy, nagysága. — Hát szereted még ?