Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Lesznai Anna

ílaXyt bJLÍ ^ u^j^ti

—

«Loi. Äto^íw^j kJZjh, aJz~ ^^ LESZNAI ANNA, ÍRÓ És FESTŐMÜVÉSZNŐ. SZÜL. 1885BEN. GYERMEKKORA, VALAMINT KÉSŐBBI ÉVEI, EGYARÁNT FŰZIK A KT3 KELETSZLOVENSZKóI FALUHOZ, MELYET VERSEIBEN LESZNÁNAK NEVEZ. L e s z n a i Anna ßaik *tóta~ Most vén tornácom kövein megülök ... senkisem hall, de dúdolom a nótám. Kicsit nagyot hallok, hát én se hallom ; lehet : rossz nóta, de lehet, hogy jó tán. Mindegy ez már, mindegy ez már, bevallom az őszi lombok arany lábon járnak s felcsipegetnek minden öröm-morzsát. Kezemben úgy tartom az életet mint kicsi korban kukorica-torzsát, kiről lerágtam az édes szemet : jóllaktam már, nem történhet bajom — eldobhatom, ha akarom s ha kedvem tartja, játszom még vele !