Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kóbor Tamás: Trivaldi

24 innen egy lendülettel mereven fejen állhatna meg rajta. A templom tornyára nézve, a csúcsára képzeli magát — ennek a gombján is meg tudna állni. S egyre jönnek az nj ötletek, miket egyre kidolgoz magában, oly eleven valószerűséggel, hogy agya vérbe borul s a szíve majd megreped. S már érik a korholások. Mi lelte ezt a legényt ? Hanyag, lusta és ügyetlen, pedig hát cirkuszból jött, értené a dolgát, ha nem lenne lusta. Aztán megkapja a felmondást : két hét múlva mehet. Hová ? Minek ? — Carmen, gondolja és boldogan felcsillan az ötlet. Igen. Carment már nem kell félteni. Csak a fején kell állnia és mindennek vége. Be fogja bizonyítani. Szent művészetem, be fogom bizonyítani, őt féltette, nem saját magát. S vasárnap gondosan megkeféli a lovakat, csak úgy ragyog a szőrük is, szemük is. S gondosan megborotválkozik s felveszi ünneplőjét. Olyan friss és takaros, mint egy angol aranyifjú. Az asztalra széket tesz, a székre egy keskenynyaku bronzvázát. Még kitekint az ablakon — szelíd szikrázással csillan végig a sárguló leveleken az őszi nap. Egy pillantás az égre, aztán itt a káprázat. Lent a mélyben a közönség lélegzetfojtó tömege, mind feltekint reá. Carmen, látod ezt ? Carmen, hol vagy, ugy-e nincs semmi bajod ? Carmen, ha egészséges lennék, igen szeretnélek és magamhoz ölelnélek, úgy, ahogy akartad, megcsókolnálak. De így ? Megölöm magamat azzal, aminek éltem, a művészetemmel ! Mikor az asztalra ugrik, dobog a szíve. — Kár értem, gondolja meg s úgyszólván kapásból a váza keskeny száján átlendül a feje, a teste már magasan fölébe tornyosodik. Két kezét mereven a testéhez csapva, úgy áll, mint a jegenye szélcsendben. S a baljóslatú szívdobogás megszűnt, oly frissnek, nyugodtnak érzi magát, hogy felujjong a lelke. — Ostoba orvos, nincs semmi bajom. Hála jó istenem, ember vagyok megint, megyek vissza a cirkuszba, Carmenlxez, oly boldog vagyok. S amint szakszerű biztonsággal talpra ereszkedik, lelkét elborítja a kiujult életkedv boldogsága. Az asztalról pedig már holtan zuhan le.