Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Márai Sándor: A kigyók

224 ban minden, még a legszörnyűbb dolgok is megtörténtek már a legelőkelőbb családokban. December elején a család hangulata a másik végletbe csapott át, s lelkesedéssel kezdték várni a hugomasszonyt. Most már úgy beszéltek róla, mint valami főrangú hölgyről, mesebeli hercegnőről, aki olyan finom, kivételes és igényes lény, hogy el sem tudják majd látni annak rendje és módja szerint. A lakást átalakították, a fiatal pár számára a ház legtágasabb szobáját, az ebédlőt rendezték be, mennyezetes ággyal, a szalon bútorahal,*még szőnyegeket is kértek kölcsön. Fülöp bácsi kardoskodott, hogy magnézium port is szerezzenek be, lehetőleg nagyobb mennyiségben, mert olvasta a történelemben, hogy „táncosnőknek arra szükségük van." Éjjel aztán, ha a boltíves szobákban egyedül maradtak, mardosó kétséggel meredtek a sötétbe. Hogyan alszik egy táncosnő, mit eszik egy táncosnő, milyen nyelven beszél egy táncosnő ? — nem tudtak semmit. A nagymama titokban franciáúl tanult. Fülöp bácsi jutányosán beszerzett egy nyerget is, — „minden esetre", mint mondotta. Kétségtelenül egyszerűbben alakul minden, ha Bódog nem ilyen makacs, s elveszi a pécsi patikus leányát. De a fiúnak mindig valami különös kellett ; az apa, Alster bácsi, bosszús modorán is áttetsző önelégültséggel jegyezte meg, hogy a fiú egyéniség, s reá ütött, az apára. „Fiatalabb koromban magam is jártam az operába" — mondta egy selma mosolyával, s bajszát pedergette. Thüringiából mindössze képeslapot küldött Bódog, havas tájképet zergékkel. „Karácsonyra haza jövünk" — írta általánosságban ; a fiatal asszony, akiről annyit tudtak csak, hogy Nunu a keresztneve, ezen a lapon sem írta alá a nevét. Alster bácsi szívszorongva vette tudomásul ezt a tartózkodást, s tartani kezdett tőle, nem is ért az új aszszony a betűvetéshez ? Fogalma sem volt, milyen iskolákat végez általában külföldön egy táncosnő ? Hosszabb levelet írt Bódognak. „Kedves fiam", — írta a levélben — „ami megtörtént, az megtörtént, jobb szerettük volna, Anyád és én, ha választásod annak rendje és módja szerint arra a fiatal leányra esik, akit tavaly nyáron kiszemeltünk neked ; de a házasság szentség, a szívek vonzalmán alapul, s nyugodt lehetsz, választottadat szülői szeretettel, atyafi-