Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Márai Sándor: A kigyók

225 apja. Mindent a maga makacs feje szerint." Fülöp bácsi önkívületben kürtölte az újságot, boldognak, boldogtalannak, délelőttönként hosszú előadásokat tartott a sörházban, a főtéren megállította a polgármestert, s úgy magyarázta, hogy Bódog „hastáncosnőt" vett feleségül. A szégyent úgy viselték, olyan láthatóan, mintha máról holnapra az egész család valamilyen ronda betegséget, epeömlést és sárgaságot kapott volna. De ha titokban vallatják őket, kénytelenek beismerni^ hogy imponál nekik Bódog választása, s emésztő kíváncsisággal lesik az új menyecskét. A nagymama írt a fiúnak és fényképet kért. A levélre nem érkezett válasz, pedig pénzt is küldött benne. „Mégis hastáncosnő" — kiáltotta diadallal Fülöp bácsi, mikor a nagymama sziszegve elárulta felsülését. Aztán eltűnődtek : elvégre hastáncosnő is fényképeztetheti magát ruhában. Valami más oka lesz Bódognak, ha rejtegeti az asszonyt, — így gondolták. Erna néni, aki már „régen megmondta", a szegény rokonok csendes, átszellemült mosolygásával, földöntúli boldogságban sétált heteken át szerte a városban. A család gyalázata balzsam volt sebeire, kéjes elképzelésekben fürdött, valami olyasmit képzelt, hogy a táncosnők ekhós szekereken utaznak, mint a vándorcigányok, s Bódog pitykés mellényt visel most és üstöt foldoz. A városka utálatból, pletykából, gyűlöletből és unalomból szőtt idilljébe kellemes tápanyagot dobott ez a hír. Alsterékat — éppen az öregúr rátartisága: miatt — a szokottnál valamivel jobban gyűlölték és szívből kívántak mentől kiadósabb, ragadósabb gyalázatot. December elején már olyasmit rebegtek, hogy a táncosnők általában — mindenhol a világon — rendőri fölügyelet alatt állanak. Az Alster-fiú kénytelen volt elvenni a berlini táncosnőt, — mondogatták, — mert különben a rendőrséggel gyűlt volna meg a baja. „Miért ? Hogyan ?" — kérdezte lilaszinűre válva Fülöp bácsi és az asztalt verte. Egyszerre ellenzékbe állott. Naphosszat a történelmet tanulmányoztaLola de Montez és Elssler Fanny emlékezete valamennyire megvigasztalták. A legelőkelőbb családokban előfordult már, — mondotta, — s ő, igenis, büszkén várja a világhírű hugomasszonyt. A történelem különben is megnyugtatta. Monográfiákat hozatott, s elégedetten olvasta, hogy általá-