Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Földes Jolán: Maca naplójából

215 — Sokat sétált ínég tegnap ? — Igen, még sétáltam kicsit. Elhallgattunk, nem tudtam, hogy mondjam tovább. Végre ő szólalt meg : .— Ma és holnap már legfeljebb csak este érnék rá. Az magának aligha felel meg. — Nem, az nekem nem jó. Megint csak csend volt. Most már kezdtem kicsit értelmesebben viselkedni és én kérdeztem : — Vasárnap délelőtt nem lehetne ? — Vasárnap délelőtt ? Dehogy nem, hogyne. Elmehetünk kicsit sétálni, helyes ľ — Igen, én is úgy gondoltam. És hová megyünk ? — Ahová kedve van. — Átmehetünk Budára, — mondtam, mert hirtelen eszembe jutott, hogy anyával is mindig oda jártunk és így egész helyes, hogy ez a beszélgetés is ott történjen meg. — Nagyon jó, felelte. — Akkor talán a Margithídnál találkozhatunk, pesti hídfő. Tizenegy óra nem túl korai magának ? — Nem, dehogy. — Akkor ennél maradunk. Vasárnap, tizenegy. Viszontlátásra, Maca. — Viszontlátásra. Én ugyan azt gondoltam, hogy kávéházban fogunk találkozni, de így is jó. Vasárnap délelőtt úgyse lehet kávéházba menni. Esetleg majd bemegyünk valamilyen kiskocsmába, ahol anyával jártunk. Az volna a legszebb. A telefonálás után átmentem Gizihez, mert tegnap nem voltam nála. A lépcsőn lemenet találkoztam doktor bácsival, aki hozzánk akart menni. Mondtam, hogy Elly nincs otthon, ne menjen fel. Rögtön vissza is fordult velem. Csak éppen erre járt és meg akarta nézni, mit csinálunk. Együtt mentünk a villamosig, érdeklődött a vizsga felől, mondtam, minden rendben ment, bizonyítvány csak hétfőn lesz, két kettest várok. Egyszerre csak eszembe jutott valami : — Doktor bácsi, ismer maga egy Lengyel Kálmán nevű urat ? Építész.