Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Földes Jolán: Maca naplójából

214 — Lengyel ? Nem, nem ismerem. Ki az ? — Én tegnap ismerkedtem meg vele. — Igen? Hol? Kicsit elpirultam. — A barátnőmnél, Gizinél. — (Csak nem mondhatom, hogy az uccán ! Pedig ez igazán nem volt egy olyan közönséges uccai ismerkedés !) — Nem ismerem, — mondta újra doktor bácsi. — Miért kérdezed ? — Csak úgy eszembe jutott. Azt hiszem, anya ismerte. Olyan hülye, hogy mindig úgy elpirulok. Doktor bácsi erősen rámnézett. — Talán nagyon tetszik neked az az építész ? — Nem, doktor bácsi, dehogy is. Nem tudom mért, gondoltam, hogy talán ismeri. Doktor bácsi is felszáll ? — Nem, én tovább megyek. Csak meg akartam várni, amíg a villamosod jön. — Ez a kocsi nekem jó. Pá, doktor bácsi ! — Szervusz ! Apát, Ellyt üdvözlöm ! — Megmondom ! Pedig nem is volt jó a kocsi és a következő megállónál átszálltam. Gizi nagy szemrehányással fogadott, amiért tegnap nem jöttem, Ferivel összeveszett és most rettentő boldogtalan. Feri azt mondta, hogy a Mauks Kláriban sokkal több a sex appeal. Próbáltam Gizit vigasztalni, aztán eluntam. Nem lehet vele okosan beszélni, jobb, ha hagyja az ember. Különben is, most haragszom rá, mert nem viselkedett korrektül. Utolsó latin-órán dicsekedett, hogy privát olvasott egy Catullust és nem mondta, hogy velem együtt olvasta, apának van egy anthologiája, abban találtuk. Az nagyon csúnya, ha valaki nem korrekt ! Gondoltam, hogy szólok óra után Margit néninek, de aztán hagytam, egye fene. Ezek a dolgok nem tudnak komolyan érdekelni mostanában. De azért Gizinek egyszer még az orra alá dörgölöm ... * Pont tizenegykor ott voltam az óránál. Lengyel néhány perccel később jött. Kezet fogtunk. — Régen itt van ?