Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Sajó Sándor

(Rewenyei Bécsi burgban, fényes padlón Gyönyörűség körbe járni, Fényes körben, árnyas szögben Édes szóra legényt várni. Jön a legény, szép fenyőszál, Száz pillantás lesi, várja, Égszínű szem szelid kékje, Fekete szem éjszakája. Szép legény, szeme mély tfiz, Maga mintha acél volna, Hajlik erre, hajlik arra, Rózsaszálra, liliomra; Szeme mély tűz, — olykor — olykor Felhő lebben homlokáról, Ide szálló halk borongás Messze-messze Tiszatájról. Bessenyei, szép gárdista, Erre térül, arra fordul — El is tűnik, búcsút sem vesz Rózsaszáltul, liliomtul; Haragszik a legszebb asszony, Búskodik is eltűnődve: — Meg kell tudnom, ki lehet • Bessenyei szeretője! — Sötét éjjel, csöndes utca... Csak egy halvány fény világol Firhangrésen, rácson által Bessenyei ablakából; Függöny fényén árnyak lengnek, Lakáj sugdos, létra rácson, — Szép asszony most lesbe láthat. Jaj, most kell, hogy mindent lásson!