Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Sajó Sándor

S néz az asszony szívdobogva S lát szerelmet titkos éjjel: Deli ifjú mécsvilágnál Társalog a kedvesével; Könyv meg írás, — lelke benne, Hajnalig se válik tőle ... — Tiszaparti árva lánya Bessenyei szeretője. 7le Ne sírj, töröld le omló könnyedet, Kell, hogy vidám légy, s én is az legyek; Búsulni, sírni nem szabad nekünk. Két tilalomfa: két szép gyermekünk. Nézd, mind a kettő ránk les, ránk figyel Tűnődő lelke bús sejtelmivel. Egy sejtéssel ha szívünk megtelik ... Gyászos teherré lesz a lét nekik. Ragyogjon rájuk fényes, szép világ, Hogy meg ne kérdjék, miért is élni hát? Oh, miért, lásd, erre nem felelhetünk... Ne sírj, mert tilt a két szép gyermekünk.