Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Féja Géza: Az új népiség
200 Móricz Zsigmond elsősorban a szociális Magyarországot látta, mely kétségtelenül és kétségbeejtő módon megdermedt. Móricz e dermedtség burkán bévül zsibongó s halódó erők elrendelt végzetét fejezte ki. Szabó Dezső nem igen adott hozzá ehhez a látáshoz. Az ő híres „megváltottjai" (pl. Bőjthe János) rendszerint erőszakolt papirosfigurák. Az irodalomnak alig volt sejtelme róla, hogy a szociális Magyarország felszíne alatt egy másik népi réteg is él : a termő, teremtő, őriző ; a dal, a ballada, a mese, egyszóval : az ősiélek népe. Tehát a népiség irodalmi irányváltásának szükségszerűségét éreztük. Az Ady nemzedék, nem utolsó sorban a véle mélyen összefüggő polgári radikálizmus egészségtelen hatása alatt, tisztára fölülről megoldható, elintézhető problémának tartotta a magyar nép ügyét. Azt hitte, hogy a polgári radikálizmus várt győzelme megoldja a magyar nép minden kérdését és teljesen átalakítja magát a népet is. A néplélek, a népkultúra sajátos és nagy teremtő értékei iránt nem volt érzéke ennek a korszaknak és ennek a nemzedéknek. Az irodalom is megsínylette ezt az egyoldalúságot s csupán Ady törte át egy csodálatos késői versben („A Kalota partján". L. „A halottak élén" c. kötetben) itt már felvillan a „másik" nép, a mi népünk. (S érdekes, hogy Adynak is Erdélybe kellett mennie ezért a villanásért.) E korszak örökségéről ekkor már az volt a hitünk, hogy egyedül nem vezet célhoz : a magyar sorskérdés megoldásához. S éppen ezért : ösvényt, medret próbáltunk ásni a mélyből felfelé törő s eddig meg nem értett, meg nem hallgatott népiségnek. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy enélkül az erő nélkül képtelenek vagyunk megküzdeni a véresővel reánk szakadt külső és belső csőddel. Persze az irodalomban is Kodályhoz és Bartókhoz hasonló tehetségek csapatára lett volna szükség, akik nem hajlandók a népiségből külsőségekre korlátozódó s ál-naiv ideológiákba fulladó 3>népiességet« csinálni, hanem ellenkezőleg : fölszívják és tovább építik a benne rejtőző óriási értékanyagot. Kodály és Bartók bebizonyították, hogy ez a teremtő munka a legmagasabb művészettel egyenrangú. S éppen ezért tört ki a háborúság az új népi gondolat keresztelő Jánosai és az elmúlt korszak ittmaradt végbeli népe között. Jól tudták