Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kóbor Tamás: Trivaldi

19 szal én csin,áiok, amit én akarok. Semmi kedvem egy este tönkremenni, mert a fejakrobata fejét nyílt manézsen megütötte a guta. Nagyon sajnálom, hogy elveszítlek, de még nagyobb kár érne, ha téged megütne a guta és tetejébe még Carmen is lezuhanna veled együtt. — Carmen is lezuhanna velem együtt, ezt már magam sem akarnám — gondolkodott el Trivaldi és értetlenül nézett a magasba. Ahol majdnem egészen a cirkusz plafonján két láthatatlan dróton egy láthatatlan koponyapárna lógott, amelyen ő egészen szabadon, mintha a levegőben állna a fején és két kezében egy trapézt tartott, melyen Carmen a két kezén foxtrottot táncolt, majd ostrom alá fogta és minden fortéllyal iparkodott a fején álló és őt tartó társat egyensúlyhelyzetéből kibillenteni. Ha sikerül, mindkettőjüknek végük van s a bősz Carmen szemmel láthat ó an mindent elkövetett, hogy sikerüljön. Nézni ezt a vérfagyasztó birkózást az egyensúlyáért küzdő és az egyensúlyt támadó két teremtés között őrjítő idegpróba volt, melyre est-est után törte magát a publikum. Akik többször nézték végig ezt a produkciót, sohasem láttak ismétlést. Semmi betanultság, mintha Carmennek valóban célja lett volna ledönteni apró támaszpontjáról partnerét, akinek a kezében az ő trapéza volt. S rejtelmesen rettentő voll az alig tizenhétéves leánynak vad, gyűlölködő támadása és az embernek különös gyengédsége a védekezésben. Mintha itt más folyna, nemcsak artistamutatvány, hanem két embernek nyílt háborúskodása, gyűlölet és szeretet halálos összecsapása nyílt színen, belépődíj mellett. Huszonkilenc évi fejmunka — persze, nem lehet csodálni. Ennyi időn át senki más nem bírta volna a munkát, ötesztendős korában pergető gyerek volt. Odadobták a hanyatt fekvő ekvilibrista ballábára, a jobblábával pedig pergette, mint a bigét. Majd a kilences csoportban ő volt a csúcs. Mint a labdát dobálták kézről-kézre fölfelé, ahol azután a piramis csúcsa lett belőle, fejen állva. Tízéves korában pedig már világszám hőse "volt : Szorosan testéhez lapított karral, holtmerev tartással egy papírágyú csövén keresztül hajították hiperbolás ívben és mereven, moccanás nélkül fejjel esett az erőember fejebubjára és megállt rajta, mintha bevert cövek lett volna. Sehol a világon ilyet