Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Juhász Gyula

Aneta Aftíqá&Á* A kis végváros vendéglője mélyén A söntés rejtekén élt Ancsa lelkem S csodálkozott boros, bús éjek éjén, Ha az urak mulattak ott a csendben. A fásult jegyző s zordon szolgabíró Szilaj nótákra zendített keményen És Ancsa hallgatott Szelíd szláv dallamokkal a szívében. Oly kender volt a kócos haja néki És oly kökény félős kék szemepárja, Lelkében messze fenyvesek meséi, Alacsony viskók rontó babonája. Egy-két vad vendég megölelte néha S idegen szókat suttogott fülébe És Ancsa hallgatott És megriadva zajlott lomha vére. És egyszer eltűnt áldott szégyenével. Tavaszodott, a Morva zúgva áradt A Morva jó ágy, falujába ér el, Hol most pattognak a fiatal ágak. Mert ősi sors ez : hogy duzzad tavasszal A Morva és rügyez az ifjú plánta... És akkor este lett S a söntés Ancsát többé nem találta.