Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Juhász Gyula

m Játén Âata ,mö>qött~ Oly ónt ma a kisváros, oly szűk ma a világ, Ügy vonnak, úgy üzennek a távol Indiák. Oly bús a kaszinó s Gvadányi képe fáj, Űgy hí, úgy int keletről egy naphímezte táj. Talán Japánba kéne elmenni csendesen, Ott könnyű a halál és az élet nesztelen. Talán az új világban, ős erdők szigetén, Feledném, hogy milyen nyűtt az idegen, szegény. Talán a büszke Berlin zuhatag élete Lenne e kósza érzés zenekísérete. Talán az Óceánnak egy pontján él a táj, Hol kifáradt sirályként némán lehúll a vágy. Vagy a komor középkor tömjéné kell neked Szívem s az égi ostya aranykehely felett ? Yagy nincs a nap alatt már sehol tenyérnyi hely, Hol végtelenbe indult vágyam te, elpihenj ? Talán az éjbe omlott tájékok lelke hí S a kedves cimboráknak elporlott szívei ?