Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Erdős Renée: Winnyfred

186 hogy ennek nem vagyok egészen magam az oka. Talán mégis csak költőnek születtem, nem tudhatja ! —Azért lehet költő ! Sőt, annál inkább. Aki megismerte az igazságot, az köteles ezt az igazságot szolgálni, mindazzal együtt, ami benne van. Maga például a költészetével. De ehelyett jobbra-balra kacsintgat a világ felé és keresi a helyét ott, ahol semmi helye. Tudja, mit mondott tegnap este magáról a mi tisztelendő anyánk ? Szórói-szóra ezt : Elle a une grande áme, mais elle n'est pas encore surnaturalisée. Nagy lélek, de még nem emelkedett egészen túl a földi dolgokon. — Nos, ebben igaza volt — mondtam. — Szóval, ezt tudja és mégis habozik s ahelyett, hogy az igazság mellett maradna, szeptemberben vissza akar menni Rómába s ott világi életet akar élni. Ahelyett, hogy itt maradna köztünk és várná, míg a kegyelem napja egészen feljön a feje fölé s akkor aztán elhatározná magát valami véglegesre. — Tudom, mire gondol, petite mére, de higyje el, belőlem rossz apáca lenne. — Miért ? Honnan tudja ? Ezt előre nem tudhatja 1 Sokan mondták ezt, akik aztán nagyon boldogan töltötték be hivatásukat a rendben. De maga nem tud várni ! — Persze, hogy nem. Ezért hív maga gúnyosan „Speculum patientiae"-nek. Nem is tagadom, hogy türelmetlen vagyok. De ennek valami más oka van ! — Mi más oka lehet ? Nem kapott elég ütést az élettől ľ Mit akar még ? Ekkor már becsukta a könyvet és villogó szemekkel nézett rám, elszántan arra, hogy meggyőzzön és megsemmisítsen az érvek sokaságával. Én pedig megfogtam a két kis száraz, hideg kezét és azt mondtam neki : — Hogy mit akarok mére Winnyfred ? Megmondjam ľ Hát tudja meg : anya akarok lenni. Semmit sem akarok az élettől mást. Mert már minden volt. De ez az egy még hátra van. És erről nem tudok lemondani. Maga olyan okos és mindent megért. Ezt is meg kell értenie. Indulatosan rántotta ki kezemből a kezét. — Ez is az ördög incselkedése magával. Maradjon itt /