Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szép Ernő: Lopni

180 sára, mintha maguknak is félnivalójuk lenne. Csak a kutyák meg a jércék öntötték tovább is szabadon a lelküket A csendőr kivette a gazda kezéből a tolvajt : — Na te szép gyerek, hadd nézzünk a szemedbe. A gazda a tyúkketrechez billeni, megtámaszkodott. Rázkódott a szive, nyilallott a veséje, reszketett a két térde. Gyönge kis ember volt, ott hagyta az erőt, egészséget még legénykorában Galíciába, Volhyniába, Szibériába. A csendőr kihúzta a jegyzőkönyvet, plajbászt, azután elővette a nadrágzsebéből a villanyos égőt : — Mutasd a blattodat, hékás. A tolvaj ledugta a nyakába a fejét, a sportsipkája a szemöldökéig le volt húzva. — Na mi lesz ? Ki fia vagy ? Az asszony odakiáltott sírósan : — Kitörte a ketrecemet, a tűz égesse meg a húsát 1 A csendőr a fegyver agyával a tolvaj felé bökött : — Nem akarsz beszélni ? Nem. Csak állott a tolvaj, hallgatott, az álla mellére szorult. — Majd megjön a szavad a laktanyában ! Előre ! — maga elé penderítette a csendőr a tolvajt, elvitte. Kicsit haragudott a csendőr ; beretválkozott már, lefekvés előtt, a fél arca beretválatlan maradt. Neki kellett eljönni, ő még csak tavaly óta csendőr, most lett tizedes. Elkezdett az utcán a nadrágos, félcipős tolvajnak a hátába szavalni : , — Ennek a nyomorult rokkant embernek a tyúkjait akartad elvinni ? Nem szégyelled magad ? Ki fia vagy ? Maga felé rántotta a tolvajt, felhúzta a sipkát a szeméről. A zseblámpával a képibe világított : — Csávás. — Hátralépett, úgy meglepődött. — Csávás Imre. Te vagy az ? A csupaszszájú vékony fiúnak, a tolvajnak, a villanyvilágban olyan fehér volt a képe, mint a beteg leányé. S olyan gyönge, beteg hanggal szólalt meg : — Én vagyok, kérem. 1 — Csávás. Nahát ezt az egyet nem hittem volna, hogy téged fogtalak meg. Hogy te is olyan csúnyaságot csinálj. Csávás ! ? Csávás Imre 1