Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szép Ernő: Lopni

18i A fiú visszahúzta a sipkát a homlokára. A csendőr leengedte a zseblámpát, eloltotta. Mert észrevette, hogy a Csávás két szeme vizes lett. Ügy állott szemben a sötétben, a két fiú, a csendőr, meg a tolvaj. Hallgattak. Hallgattak egy percig ; a csendőr megcsóválta a fejét, elnevette magát : — Osztán így kell tyúkot lopni, fütykössel ? Hogy meghallják, ha szétvered a ketrecet ? Ott maradni, hogy hoppon vegyenek ? Ilyen buta szamár vagy ľ Csávás. Te. Imre. Te. Mit akartál te. Mondjad. Na mondjad csak. — Tudhatja. — Tudom is. Be akarsz kerülni a törvényszékre. Hat hónapig kosztolni. Ugyina, Csávás. Azt akartad te is. — Azt. Mind a tanyákat összejártam már. Odabe is kódorogtam egy hétig a városba. Sehun semmi. A városból is visszajött mind a három fiú, aki felgyalogolt. Nem elég a háznál az a kis kenyér tavaszi napszámig. Én abból egy karéjt se akarok. Csönd lett. A csendőr ide-oda rántotta a villanylámpa pici tolóját, cserélgette a fényt a sötéttel. — Idehallgass Csávás, megmondom neked. Ezér a kis huncútságért nem táplálják az embert félesztendeig. Két hétig se. Vagytok elegen abban a fogdában. Ezért már csak verést kapni. Nem viszlek be tégedet. Reggelre elmégy, megcsinálod azt a tyúkketrecet, értetted ? Vigyázz magadra Csávás, annyit mondhatok neked. Én nem tudok többet segíteni. Ne, egy cigaretta.