Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Komáromi János: A szerkesztő úr

IľO az a másik vélemény is, hogy Vaczulka a ma esti kudarcért rettentő bosszút fog állani valakin. A rendőrökön mindenesetre, mert a varnyuk vele vannak ... Éjfél után volt már, amikor hazafelé ballagtunk a nagybátyámmal. Isteni nyugalom csöndje hallgatózott a tavaszi éjszakában. Ám az éjszakában először nagyon messziről, valahonnét a városka déli vége felől, aztán egyre erősbödve növekvő lárma és csörtetés közeledett felénk. Mint amikor egy csomó ember menekül egy másik csomó ember elől... S csakugyan a főtérre, amelyen éppen át akartunk vágni, ijedt lihegéssel először valami négy-öt szál rendőr fordult be és menekült esze nélkül, a nyomukban pedig valami húsz—huszonöt keserű tímárlegény, bőrcserzősegéd, s egyéb csiszlik fújt átkozódva és magasraemelt botokkal. Nagybátyám egy kapu alá rántott maga után : — Jönnek a varnyuk... Már elrohantak mellettünk. Ám a varnyuk hátában egyszerre csak kieresztette valaki a bánatos és remegő torkát. Vaczulka ordított az éjszakában : — Csiklandozzátok meg őket, ti szívemheznőtt fiaim ! Sose lankadjatok, mert velünk van az öreg Magyar Isten a destrukció ez ördögi bérencei ellenében ! És mialatt minden dühével tüzelt és vadított a háttérből Vaczulka, úgy is, mint a vidék kultúréletének valóban hathatós tényezője, mi ketten szorongva lapultunk meg a kapu alatt. Akkor már előttünk loholt és szuszogott s félmázsás fütykösét maga után húzta a gyalogjárón. Ugy látszik, nem bírta az iramot a varnyukkal, azért maradt le. Ittasnak látszott. Ahogy eltűntek az éjszakában s a zaj és csörtetés elhalt a város északi irányában, csendesen kiléptünk a kapualjból. Nagybátyám magánkívül volt : — Eszeveszett alak ! Hogy nem akad már ember, aki kényszerzubbonyt húzna rá ! Nem szóltam semmit. Ezen az éjszakán különben is csak nehezen bírtam elaludni. Sokáig, nagyon sokáig tünődöztem magamban öreg barátomnak, Vaczulka szerkesztő úrnak sanyarú, kietlen állapotján. Reggel jókor ébredtem, mert gyalog akartam haza-