Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Komáromi János: A szerkesztő úr

iľi érni, Szüleim háza ugyanis első falu volt a városkától. Háromnegyed óra alatt kellemes sétával megtehettem az utat. Szépséges tavaszi nap virradt erre a vasárnapi reggel­re. Hajnal felé hirtelen-eső szaladhatott el a vidék fölött mert apró tócsák csillogtak a nap tükrében s az árkok alján sietve folydogált a hegyekről lefutott esővíz... Jó­kedvűen vágtam neki az országútnak. Tavasz volt ! Ta­pasz volt ! Már a városka végén baktattam, öreg barátomról Vaczulka szerkesztő úrról teljesen megfeledkeztem azalatt Ám amikor már elmaradtak mögöttem az utolsó viskók is. egyszerre belebotlottam Vaczulkába. Vaczulka azonban nem az országúton jött, még csak nem is állt, hanem ült Ült pedig Vaczulka szerkesztő úr egészen sajátszerű helyzetben, tudniillik keresztben az árokparton. Ult tehát olyanformán, hogy félig elrekesztette a vizet, a két lábát nekitámasztotta az útfelőli partnak s két karjával átölel­vén a lábaszárát, fejét a térdére hajtotta le és aközben édesen szundikált... Karimás kalapja ott hevert az árok tetején s a tün­döklő napocska odatűzött félvarkocsú, gubancos fejére. Ahogy hozzáértem, megálltam előtte. Fogalmam nem volt, mit kezdjek most e pogány emberrel ? öreg barátom azon­ban mintha megneszelt volna valamit, mert abban a pilla­natban fölébredt s rámnézett. A szeme zavaros volt : sokat ihatott az éjszaka. Szerető mosollyal bólintott felém né­hányszor : — Intranzigencia, tatus . *. Intranzigencia. . Nem ismert meg. A fejét különben is visszahajtotta a térdére s tovább szendergett. Szabályos ütemben szuszo­gott, mint anyja keblén az ölbeli csecsemő. A víz szaporán sietett alatta, megkerülte testének azon részét, amelyet körbelocsolt s két-három apró örvényt kanyarítván, tovább sietett az árok alján. Aludt. Átnyalábolt térddel,* megbékélt, szelíd hortyo­gással. A nyakkendője ezúttal kivételesen nem a balfüle alatt volt, hanem pontosan a nyaka csigolyáján. És kicsúsz­ván a kabát alól, lecsüngött a két válla között. Mint man­darin hátán a varkocs.

Next

/
Thumbnails
Contents