Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Komáromi János: A szerkesztő úr

165 — Halt ! Halt I Ez a mai rendszer ! Hát már megint emelték a nyiratkozást ? A borbély ügyefogyottan próbált dadogni valamit, hogy az Isten úgy adjon boldogságot neki és egész családjának, ő nem oka... Az ipartestület mondta ki egyhangú határozattal... De Vaczulka nem tűrt ellenvetést. Fojtott hangon állt fel: — Köszönöm, öregúr, eleget hallottam. Legközelebb majd befütyülök maguknak is ... — De szerkesztő úr! — rimánkodott a borbély. — Tessék helyet foglalni! Megnyírom én ingyen is a szerkesztő urat... Vaczulka ingerült gesztust csinált: — Ne tolakodjon, Bubenyik mester! És jegyezze meg magának, hogy úrral van dolga í Egy úr, ha nyiratkozik, meg is fizeti, én azonban ilyen uzsoraárra kapható nem vagyok! Potyázni pedig nem szoktam és ezt mçgegyszer jegyezze meg magának, Bubenyik! — s fejébe nyomta a kalapot. Újra kint voltunk az utcán. Meg voltam győződve, hogy Vaczulka hirtelen elvesztette az eszét. De Vaczulka megnyugodott: — Látod, ennyire süllyedtünk. A borbély emel, de a kiadó nem emel. Fölvetem ennélfogva a kérdést: hol itt az arány? Disznóság! Az Antikrisztus bujtogat közöttünk. Ha azonban azt hinnéd, — és itt meleg indulattal tette rá tenyerét a vállamra — hogy én most mégis csak meg fogok nyiratkozni, akkor felvilágosítalak, hogy fájdalmas tévedésben vagy apus. Ó, nem! Mert akkor megszegném húszesztendős elveimet: „harc a tőke és az uzsora ellen!" Én tehát a hajamat úgy hagyom, ahogy odabent láttad utoljára. Nem mondom, holnap megpróbálom esetleg, hogy sajátkezűleg nyiratkozzam meg két tükörből. Az egyik tükör előttem lesz, a másik a hátam mögött. Ha nem megy, annyi baj legyen! Majd hozzánő a többihez. De most nézzünk be a kaffába egy feketére. Krisztus-Isten, micsoda konsternáció lesz majd odabent a szellemi csiszliütek között, ha leveszem a kalapot! — és itt már széles kedvében úgy harsogott, hogy a bunkóbottal belekalimpált a levegőbe.