Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Komáromi János: A szerkesztő úr

166 Betértünk tehát a kávéházba, öreg barátomnak, Vaczulka szerkesztőnek, külön asztala volt a sarokban, a térre kinéző főablak mellett. Ahogy leültünk, magához tapsolta a pincért : — Főúr, két adag rosztopcsint ! Mint rendesen ... Vaczulka tehát máskor is legalább két adag rosztopcsint szokott rendelni első intrádára. Szánalom fogott ei az öreg iránt, mert hallottam már előbb is, bogy legutóbb végleg italnak adta elárvult fejét. A nagy többség azt állította, hogy a lelkiismeret mardosó kígyói elől menekül a mámor karjai közé ez a közveszélyes alak, én azonban úgy láttam, hogy egyéb bánatok keserítik a vén Vaczulkát, úgyis, mint küzdelmes létünk e vergődő szellemi obsitosát. Lamentálásra egyébként sem volt idő, mert Vaczulka szerkesztő úr magábahörpentvén azalatt az első számú rosztopcsint, levette fejéről a kalapot... Délután három óra körül lehetett a pillanat, amidőn Vaczulka levette fejéről a kalapot. A kávéház tömve volt ebédutáni látogatókkal s Vaczulka azonkívül éppen a megcsúfolt jobbhalántékával fordult * kávéház belsejének ... A hatás valóban konsternált volt ! Először a főpincér vette észre és beletántorodott... Három perc múlva már mindenki Vaczulka felé pislogott, vagy meresztgette a szemét, ki furcsa fejcsóválással, ki őszinte rémülettel... Vaczulka azonban, megélvezvén magában az első pillanat okozta általános szédületet, nem törődött többé a plebssel, amelyet tudvalevően megvetett s mindenekfölött korlátoltnak tartott. Tíz percen belül különben is a negyedik rosztopcsin irányában tapsolt már a pincérnek Vaczulka és akkor baltenyerébe helyezvén » feje súlyát, kiöntötte előttem a szívét • — Árulás van itt jelen, mossziő... Hazánknak s nemzeti eszményeinknek céda kótyavetyéje az egész vonalon ! Destrukció, tőkehalmozás, bitang jelszavak, nyomorult megalkuvás és a korlátolt tömeg ádáz felvonulása egyetlen személyem ellen ! Ám így van ez jól, édesem. Csak harapjanak ! Nem hiába körmöltem és ugattam húsz esztendeig : most már virradni kezd nekem is. Beretvát teszek a nyakamra, ha csalódnék. Főúr, még két adag rosztopcsint !