Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Zsolt Béla: Hortobágy

156 — Szereti ezt az életet ľ Hallgat. — Na, őszintén 1 — Hát... Nemigen ... — Szeretne benn lakni a városban ? — Jobb lehet. — Akkor miért nem megy be ? — Mindenkim ezt csinálta eddig ... és felvonja a vállát. — Felesége van ? — Hogy lenne ľ Ebből a száz pengősből... — Iskolába járt ? — Két iskolát végeztem, — írni, olvasni tud ? — Nekem elég. Ahogy itt áll előttem, állandóan egy reprodukció kisért a negyedik gimnáziumbeli történelemkönyvből : Magyar bocskoros Ulászló korából. A kék ing és gatya szabása, szövése nem változhatott századok óta, a kalap is ugyanaz s a bocskort még nem váltotta fel a „civilizált" csizma. A külseje nem pittoreszk, hanem egyszerűen nyomorúságos. A tartása nem büszke, a modora nem eredeti, még csak sajátos tájszólásban sem beszél. A rossz táplálkozástól, sőt apái rossz táplálkozásától elkorcsosodott, törpe és már ráncos huszonhétéves korában. Ereje nincs, csak szívóssága, ellenállása. Szűkszavúsága nem bölcsesség, hanem egyszerűen a fogalmak, a szókincs hiánya. Komolysága nem mélység, hanem kedélytelenség, szomorúság. Nem ősi melankólia, hanem egy baromi viszonyok közt élő, az elégséges táplálkozás és a szerelem vegetativ örömeiből is kizárt ember természetes bánata. A gulyától a méneshez kocsiztunk, az igát-nyerget soha nem viselt lovak antilopszerű szökellése, villámgyors öszszesereglése és pánikszerű menekülése valóban egyedülálló látnivaló. Ahogy a csikós karikással összetereli őket s a repülő rajvonal élén csattogtatva megindul velük : népvándorláskori illusztráció, egy darab a Feszty-körképből, de igazi vadsággal, igazi mozgással. A csikós ezúttal szám-