Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Pásztor Árpád: Még egyszer… utoljára!

118 ban. Ha a Pannóniában abbahagyta a muzsikát, elment a Csarnok-kávéházba a korán kelő kofák, árusok közé, megivott egy findzsa jó forró kávét, elbóbiskolt a széken, amikor felrezzent, hazament, ott leült az előszobában egy széles karosszékbe, ott aludta a második verset... Ágyba alig feküdt... Rácz Cyuri pedig igazi cigány volt. Bóbiskolt és gondolkodott. Azon gondolkodott, hogy valamit kéne csinálni ma este. Az eső úgy zuhog, hogy a Vörös ökör restaranteba még véletlenül se tévedt be valaki. Sebő Zoltán a szeparéban ferblizik a terményesekkel, azok csak éjfél után kerülnek onnan ki, de addig... addig is valamit kéne csinálni. Ezzel a Barabással... Ducival!... De régen is hallhatta, hogy Duci! Milyen fíg mulatságokat csaptak, amikor még volt miből. Azóta se volt ilyen vendége, ilyen mulatós ! Húszmillió koronát kapott tőle egyszer egy este. Amikor két óra hosszat azt húzatta, hogy : „Akinek nincs kutyája, maga ugat este !" Ott ült, ahol most, mellette a Serleghy Flóra... Cudar egy szép naíva volt!... Mellette a főrendező, a karmester, a rendező, két szerkesztő úr, a bandának csak duruzsolni •olt szabad, se hangosan, se halkan, csak úgy zümmögősen, amíg a naccságos úr egyre azt énekelte, hogy aszondta : „Akinek nincs kutyája, maga ugat este..." Rácz Cyuri most nyitotta ki a szemét. — Vigyázz banda ! A banda egyszerre haptákba szedte magát és villogó, kíváncsi szemmel nézett a prímásra... Itt valami lesz! Rácz Gyuri tágra meresztette alattomos szemét, prímás léptekkel odahúzódott Barabás asztalához. — Naccságos úr... Akinek nincs kutyája... Barabás ránézett és fahangon, amely mégis a szív tájáról jött, kérdezte : — Mi az, Gyuri ? — Mulatni szeretnék, naccságos úr... — Mulatni?... Kivel? — Duci úrral... Duci naccságos úrral, úgy, mint decimái ... — Nem lehet, Gyuri... Szólóba nem lehet és ha volna is kivel, nincs mivel !