Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Pásztor Árpád: Még egyszer… utoljára!
119 — Velem, naccságos úr ... Velem, Guszti, egy Törleyt ! A főúr meglepetten tette le az estilapot. Érezte Gyuri hangjából, hogy ennek a fele se tréfa. És máris tovább adta a rendelést, máris Barabás asztalánál volt a hűtő. Duci ür fülében a banda és zümmögve, elfojtott cimbalom, brugó, hegedű fátyolba burkolva hangzott fel : Akinek nincs kutyája ... „... maga ugat este", szaladt ki a hang Barabásból. Mint mikor rég bezárt pincét nyitnak ki és hajdani szüretek lehellete csap ki a szabadba, úgy tolult a mult száz emléke Barabás bá' agyába, szívébe. Felhajtotta aa első pohár pezsgőt, utána a másodikat, hátradőlt a széken úgy mint hajdan, amikor húzatott, Gyuri intett a trafikosnak, az egy habaneroszt dugott Duci szájába, gyűrűsét, pincérek pattantak elő a tűzzel, szállott a szivar füstje a prímás és a cimbalom között hiúzfüllel állott a másodprímás, hogy átvegye a nótát, lia a „Naccságos úr" hirtelen mást akar húzatni, de Duci csak hű maradt önmagához és hol halkan, hol hangosabban egyre csak azt keseregte : „Akinek nincs kutyája, maga ugat este!"... Kinyújtotta a lábát, félig feküdt, félig ült, maga mellé húzott egy másik széket, támlájára körítette a karját, mintha valaki ült volna a széken, úgy ölelte, míg Gyuri a füléhez hajolt : — Fiatalok vagyunk, naccságos úr, sose halunk meg I — Nem, aki áldója van ! — rikkantott Duci. És még halkabban, még hevesebben dünnyögte: „Akinek nincs kutyája, maga ugat este..." Most Gyuri egy energikus vonóhúzással lezárta a nótát, felemelte a vonót — a prímás így üzen a bandának — egy pillanatra, de még annak is a tizedére elhallgatott a zenebona, hogy a következő másodpercben annál vidámabban és követelőbben húzza, verje, bugyborékolja : JSzoin— jas a ban— da !" Gyuri intett, a pincérek szaladtak : —• Két litert a bandának ! Nagy mulatságok kísértetei kavarogtak a füstben, a muzsikában, Barabás most már maga is mert, odaintette Gyurit és rákezdte rekedten, fátyolosan :
