Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Pásztor Árpád: Még egyszer… utoljára!

llľ kül, hogy összebeszéltek volna, mindenki úgy szólította : Barabás bá* 1 Kis hónapos szobába költözködött (hogy miből fizette, senki se tudta) és Sebő Zoltán bizalmas szeretettel tudtára adta, hogy este kilenc és tizenkettő között mindig terítve lesz az asztala, úgy mint addig is, a tükör alatt a harmadik, rendelkezésére áll az étlap, sült tészta, fekete, két deci asztali... Legyen szerencsém díjtalanul, meg leszek tisztelve ! Barabás azt felelte, hogy majd meggondolom, de este már elfoglalta a tükör alatt a harmadikat és a város már másnap tudta, hogy Barabás bá' kitűnő állást kapott a Vörös ökörnél... Előevő ! Tehát Barabás este kilenckor szokása szerint helyet foglalt asztalánál. A vendéglőben kevesen ültek. Csupa lényegtelen vendég. A reáliskolai tornatanár, az aljárásbíró úr, Gerő, a gyógyszerész... Az esti kis menük ! Kinn méla sötétség, bús őszi eső, amelynek kopogása egyhangúan dobolt az ablaküvegeken és fázóssá áztatta még azt is, aki fedél alól hallgatta az eső szünetlen zuhogását. Egymásután ballagtak el a vendégek, a tornatanár malaclopó lódenjét jó szorosra maga köré húzta, az aljárásbíró meg mielőtt kiment, kinyitotta terebélyes esernyőjét, a patikus lakkcipőben szaladt át a sáron szemközt levő üzletébe. Üres volt a Vörös ökör, csak Barabás bá* és a banda hallgatta a reménytelen eső muzsikáját. ők hivatalból ültek ott. Rácz Gyuri, a prímás, ölébe tartva a hegedűt, bóbiskolt, a pikulás néha-néha kibugyborékolt unalmában egy-egy hangot, a cimbalmos üres futamokat pencegett a rézhúrokon, a főúr egy sarokban a friss, most érkezett pesti estilapokat olvasta... — Lesz ma muzsika ? —- kérdezte, hogy valamit szóljon a nagybőgős. A prímás ki se nyitva szemét felelte : — Lesz í Mert csak úgy látszatra aludt. Az igazi cigány soha se alszik komolyan. A nagy Radies Béla soha se aludt ágy-