Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Pásztor Árpád: Még egyszer… utoljára!

2ïOuihjU 't/owi*^ feLjtar PÁSZTOR ÁRPÁD ÍRÓ, SZÜL. 1877-BEN UNGVÁRON. „AZ EST" C. NAPILAP EGYlK ALAPÍTÓJA. A MODERN MAGYAR RIPORT MEGTEREMTŐJE. Barabás este kilenc órakor szokása szerint helyet foglalt asztalánál a „Vörös ökör" vendéglőben. Hálából ült ott. Nem ő volt hálás a „Vörös Ökör"-nek, hanem a „Vörös Ökör" (alias Sebő Zoltán) neki, amiért még tehetős földbirtokos korában ott cigányozott, dorbézolt éjféltől hajnalig a helybeli színtársulat különböző művésznőivel, Budapestről autón hozatott mignon-édességet a drámai szendének, a pezsgőspalackokat a mulató társaság és a cigány közé a padlóra rakatta szép sorjában és az egész bandának, cimbalmostól, egyszerre kellett átugrani a pezsgősflaska barikádon, de úgy, hogy a lassú, amit húztak, meg ne szakadjon. Sebő Zoltán (alias „Vörös ökör") két házat, szép földecskéi vett Barabásból, akit legjobb vendégének tartott még akkor is, amikor megpergették felette a dobot és a helybéli művésznők azt mondták róla : — Kár érte ! Mintha meghalt volna. Pedig Barabás még élt, csak éppen, hogy nem volt már földje, pénze, hitele. Igaz, hogý adóssága se volt, mert ennek a fejében vették el mindenét és lett belőle „Barabás bá". Amíg földje, autója, szeretője volt, Duci, Ducikám volt a neve, most, hogy szegény lett, egyszerre tekintélyre, bölcseknek kijáró tiszteletre tett szert. Megtaposta a fekete ökör ! — mondták róla és anélPásztor Árpád • • •