Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Maróthy Jenő: Kis Pereces Gyurka dolgozata

112 Erre aztán elkezdte Gyurka a hangok osztályozását, de olyan stílusban, hogy több volt benne a „vala" és a «lévén", mint falevél az ágon. — Honnan veszed te ezt a penészes nyelvet ? — A könyvemből, — védekezett Pereces Gyurka. — Rossz könyve van 1 — kiáltozott jobbról-balról a sok süvölvény. — Mutasd csak azt a könyvet 1 Pereces Gyurka nehéz léptekkel hozta ki a zöldfedelű salabaktert. Hát nem volt az éppen rossz könyv, bár 1862-ben „nyomatott Pesten", de már, hogy ki írta, azt maga Emicb Gusztáv is jónak látta elhallgatni. — Hol vetted ezt a könyvet ? —• A ládából adták ki otthon ! — pironkodott Pereces és hozzátette : — Ilyen a többi is. A padjába nyúlt és mindjárt be is bizonyította, hogy csakugyan olyan. — Aztán van még abban a ládában ? — Van. Még sok van. Hát ez meg éppen a tudomány megbecsülésére mutatott. Hiszen, ki tudja, nem volna-e okosabb, ha valamenyayien azokból a könyvekből tanulnának, melyekből a nagyapáink. Sok bajt csinálnak azok az uj kiadások. No, de ez csak ábránd, amire gondolni se szabad a katedrán. — Ezentúl rendes könyvekből tanulj, mert különben elhasalsz ! — Igenis, kérem szépen. Lassan össze is gyűltek Pereces Gyurka padjában az előírt könyvek, de most meg más veszély ólálkodott Gyurka háza táján. — Tanár úr ! Tanár úr f — Nos, mit akarsz ľ — Tanár úr ! Pereces mindig hagymaszagú ! — Pereces 1 — Jelen ! A szomszédaid valami hagymát emlegetnek. — Tanár úr, kérem, — nyögte a beismerés lázától láng-