Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Maróthy Jenő: Kis Pereces Gyurka dolgozata

Ill el nem tiltotta volna 1889-ben a testi fenyitéket, — de amint aztán a második mondatra kerülne a sor s az ember odanéz a delikvens arcába, aki egyre nagyobbakat lélegzik, izzad, nyéleget, nedvesen fésült hajából felkunkorodnak a hátsó tincsek és közben, bűn és bűntettes alig ér a katedra közepéig, akkor egyszerre értelmét veszti a^ egész procedura s Pereces György elmehet a helyére. El is ment, de két nap se telik el s az I. b. osztályban forradalmi zúgás fogad. —• Tanár úr ! Tanár úr, kérem f — No, mit akartok. — Pereces György ma nem vett inget. — Pereces ! -— Jelen ! — Igaz, hogy nem vettél inget ? — Nem vettem, tanár úr kérem. — Hát mért nem vettél ? Pereces Gyurka pirult, mosolygott s csendes szégyenkezés vibrált az arcán. Azután suttogva, hebegve csak enynyit felelt : — Elfelejtettem felvenni. Ujabb katedrai probléma. Mert vájjon erkölcsi vétség-e az, ha valaki nem vesz inget, — ha egyébként fel van öltözve. Alig képzelhető. De az osztály zsibong és igazságot követel. — Pereces ! — Igenis, tanár úr ! — Ezentúl ne próbálj ing nélkül jönni ! — Igenis, kérem szépen. — No jól van. Ülj le és ne zavard a szomszédaidat. Nemsokára megkezdődtek a feleltetések. Valamelyik órán Pereces Gyurkára is rákerül a sor. — Pereces György ! Gyurka felállt, köhintett, még egy utolsó görcsös mozdulatot tett a könyve felé, azután kérdő pillantást vetett rám. — Mondd el a nyelvtant ! — A nyelvtant ? — kérdezte csodálkozva Pereces Gyurka. —> Azt, azt. De gyorsan.