Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

199 zalmatlanul Sipeki, mert az a hír terjedt el az utóbbi napokban, hogy a Vince szép fiatal lánya nem is szép és nem is fiatal. Valami kövér szakácsnőt sejtettek, félretaposott cipőjűt, öreget és konyhaszagút. Vince azonban egyenesen egy kékruhás, szürkeprémes, formás nőszemély felé tartott s már majdnem a nyakába borult volna, ha a lány nevetve tovább nem tolta volna a merész tüzért. Vince szemmelláthatólag örvendett. Aztán se szó, se beszéd, berohant az étterembe és minden pénzét hatalmas iskátulya cukorba ruházta. A lány nem akarta elfogadni, de Vince haragos pofát vágott és mondott valamit. A leány felelt. Egyszerre beszéltek mindketten, aztán egymásra nevettek. Kiderült, hogy az utóbbi két hét levelezése mit sem ér, ha nem értik egymás szavát. Vince kutató pillantással nézett körül. Szeme felvillant, ahogy a vigyorgó Sipekit felfödözte. Odaintette magához. Sipeki illegett-billegett és Kun Árpád bosszúságára már mutatkozott is be a hölgynek. Németül. — Mondd meg neki, hogy máskor több időre jöjjön, — parancsolta Vince. Sipeki átadta a parancsot. Még mondott valamit, hadart csudamódon, nevetett, szemmelláthatólag mulattatni akarta a leányt. Vince oldalba is lökte, de Sipekit megállítani nem lehetett. Pörgött a szó benne és ugyancsak magyarázott. Vince végül is megúnta s félrepöndörítette a konkurrenciát. S mivelhogy a vonat fütyült, karonkapta a lányt s vitte a kocsik felé. A lány a lépcsőnél állott. Vince akkor megfogta a kezét és a lány szeme közé nézett : —- Ikk liben dik 1 — mondta parancsolómódon, mert nem tűrt ellenvetést. A lány felkacagott. Meglegyintette Vince arcát és csókot intett neki a kezével. Aztán a vonat már el is tünt a városi alagútban, mert olyanok ezek a német városok, még a piac alatt is alagútban fut a vonat. Vince se látott, se hallott. Szédülten a boldogságtól Kun Árpád nyakába borult. Aztán még öt koronát kért tőle a