Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

200 nagy látvány díjáúl és a Blaucsernében rendelte érte a •őröket. Csak Sipeki nem szólt semmit. Sipeki egész este tűnődött. Tenyerébe támasztotta a fejét és nagyokat hiimgetett. Sipeki kavargó fejében nagy gondolatok születtek és haltak meg már, de a mostani gondolat úgylátszott, túléli a csecsemőkorszakot. Együtt mentek haza. Széles jókedvben csöngettek be a kaszárnyába, a sztrázs majdnem föl is jelentette őket, olyan óbégatást csaptak az udvaron. Vince sokáig nem tudott elaludni, az öröm és keserűség egyképpen emésztette. Az öröm, hogy ilyen szép kedvese akadt s a keserűség, hogy mit ér a szépség s a kedves, ha nem válthat vele egy szót sem. Kivéve, hogy ikk liben dik. Hát ezt jól megmondta neki. Másnap zöld levelet hozott a kantinból és Sipekinek újból írni kellett. Sipeki előhúzta a legszebbik pennát és tempósan biggyesztette egymás mellé a betűket. Sipeki azonban mást írt, mint amit Vince diktált. Sipeki a maga érzelmeit írta a levélbe és felkérte a leányt, hogy vasárnap, úgy mint hatodikán, okvetlenül jöjjön el. Vince mindezt nem tudta. Vince diktált, Sipeki írt. Mindegyik mást-mást. Enyhe fénnyel reszketett a délutáni nap. Ismét vasárnap délután volt. Sipeki izgatottan készülődött a városba. Senkinek nem szólt, csizmát húzott és sarkantyút, holott az suszternek nem jár. Fütyülő zsinórt is felrakott és pontosan délután három órakor ott állott az állomás kijáratánál. A kékkabátos lány jött is le a lépcsőn. Pontos volt és szavatartó. Körülnézett s nem találta Vincét. Sipeki szíve a torkában lüktetett, aztán összeszedte magát s közelebb rúgtatott a lányhoz. Be is mutatkozott neki még egyszer és úgy vallott, hogy Vince Nagi nem jöhet ugyan, ellenben lovagi szolgálatot teljesíteni elküldte őt. A leány mosolygott, kitűnőnek találta az ötletet és. útnak indultak a város uccái felé. Sipeki azonmód kikérdezte a német Annit. A lánynak itt a nagynénje, vasárnapon-