Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Győry Dezső

85 Â ÁUemdek éhedébe &u\áfíádo4V~ Ma minden átok az ő vállát nyomja, s a válság az ő bús nyakán lovag. A szomjúsága millióknak szomja. Álmában lázadt. S most így szól : tudom, hja... És az egész kezdődik újólag. Az asszony gázra teszi föl teáját, ő zsilettjét a tenyerén feni. Abesszínia ... Genf ... A kutyafáját ! S a hátán lúdbőr rángatása jár át s élete minden rettenetei. „Fiacskám, hagyj pénzt. Könyv kell a gyereknek, s kikapcsolják a villanyt elsején", Tegnap este ereje volt a sörnek. Igen. Szónokolt a baráti körnek : Ne hagyjunk verni a magunk fején I Most ideges. Ha megtudja a főnök ? Szájíze rossz. A feje, mint a katlan. S mit szól a párt s a vén fegyelmi őrök ? Az asszony ágyaz... Zúgnak a redőnyök. S fehérzászlóként leng ki már a paplan. Hej, hogyha egyszer a paplant bevonva hivatal helyett tábort tartana ? ő és megint ő. Százszor százszorozva : s követelnék a jussot, mit orozva elvettek tőlük ľ Meddig tartana ? Az óra üt. „Ne, ne izgass." Inalni kell. S inal. Düh sírja be a nő szemét : „Hát érdemel mást ? nem tud csak szavalni." Nem, nem ! — S tovább is meghagyják hatalmi szóval nyilvános-helynek a fejét.