Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Farkas István: Eladó búza

83 Julika elunta a háromszor ismétlődő várakozást és bement a lakásba. A küszöbön ijedten állt meg, mert furcsa, ismerős hangokat hallott odabentről. — Már pedig harminchaton alul nem eladó, — mondta a jól ismert hang. — Én nem kívánom senkiét, hát ne űzzenek csúfot a szegény cselédemberből. Le is tettem a Dávidék malmában, holnapután érte mehetünk. Fehér kenyeret fogunk enni, olyat, amilyet a városi urak esznek. Senki girlies kereskedője ne uraskodjon az én búzám árán, mert azért én dolgoztam. Most az asszony hangja felelt és Julika úgy érezte, mintha csupa muzsika lenne az a hang, amelyik odakúszik a fülébe és mintha mese lenne, olyanokat súg neki. — Julikának majd a csirkék árán vesszük meg a könyvet. jól tette, hogy nem prédálta el hiába. Mi is ehetünk búzakenyeret, azért dolgozik vele. Olyan lángost sütök kendnek, amilyet lánykoromban sütöttem, amikor minálunk járt. Emlékszik-e rája ? — Mindenre emlékszem én, v— vidult fel Péter hangja, — hogyne emlékeznék én ! ? Nagyon is jól emlékszem... Julika most benyitott a szobába. A hang abbamaradt, most már csak azt látta, hogy az édesapja átöleli az édesanyját. Régen nem látta tőlük, azért egy kicsit elszégyenkedve állt közibük és két sovány karjával átölelte édes szüleit. A Krisztus-kép minden régi melegével tekintett le rájuk a falról és fehér kenyeret', békességes életet ígért jóságos szemével. Janika a sarokban ült és darabka ceruzával angyalokat próbált rajzolni az újságpapírra. Az eladó búza pedig a Dávidék malmában a garatra készült és a sok szép búzaszem úgy mosolygott örömében, mintha bárány nyakán lenne játékos csengetyű —• vagy mintha szegény ember szájába hulló, boldog imádság lenne...