Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Farkas István: Eladó búza

79 — Nem adhatom én, — rázta a fejét Péter. — Harmincért se adhatom, a gyerekek szájától vettem én el ezt a szép tiszta búzát, hát most már harmincért se igen adhatom I A kereskedő csak a fogai közül mormogta : buta paraszt, amit kívüle senki sem hallott és lassan odébb it állott. Péter ott várt a szekérrel, bár József nagyon nógatta, hogy adjon már túl rajta, mert a cementlapokkal két órára otthon ke'l lennie. Péterben azonban szunnyadt a lelkiismeret és cselédi sorsából csak a kis pénzű megalázótatást forralta magában, mert a búzáját szerette és szeretett volna rendes áron túladni rajta. De aznap nem kellett a sokkalta szebb búza sem, a magtárak már tele voltak liszttel, sebtiben őrölt, eladásra szánt és az ár kedvéért mégis tartogatott árúval, hát csak úgy ímmel-ámmal vették a legszebb gabonát is, rosszért meg éppen semmit sem kínáltak. — Hej, te jó Isten, — sóhajtozott Péter, — hát senkinek sem kell az eladó búza ? Hát már százharmincat se adnak meg érte ? Józsefnek is elfogyott a türelme, most már ellenkezést nem tűrve, mondta : — Elmegyek én, Péter. Muszáj hazavinnem a cementlapokat, mert az ispán két órát parancsolt, hogy este a parancsért voltam. Leteszem én neked ide mind a három zsákot, te csak őrizzed gyalogosan. Ha eladod, jó ember fölteszi a szekerére és elviszi a tiedet is. Segíts leadogatni, Péter ! A három, foltos zsákot a piac kövezetére rakták. Az egyik zsákra piros szoknyából varrt foltot az asszony. Péter még csak most vette észre, és nagyon elszégyelte magát. Node ilyet. Piros foltot tenni a zsákra, amibe szép tiszta búzát raknak ! Hát látott már ilyet valaki. Ha hazamegy, megszidja érte az asszonyt. Elég régen kapott verést is, már nem tudja, hogy mit csinál. — Értem jössz-e, értem, úgy-e ? — kérdezte még aggódva Józseftől, aki már a cementgyár felé kanyarodott.