Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Farkas István: Eladó búza

78 A piactéren már sok búzás-szekér állott. Amint híre ment, hogy dagad a búza ára, úgy dagadtak a szekerek is. Napról-napra jöttek szegényebb, gazdagabb földműves emberek, cselédek, néha hosszú sorokban, ballagtak az urasági szekerek is, úgyhogy Péteréknek sokáig kellett várniok, míg a búza után kérdezősködtek. — Ez is búza ? — fitymálta egy fiatal, vörösképű ügynök, — ilyen búzát akarnak máma eladni, amikor százharmincat fizetünk érte ? ! Jobb lett volna, ha ide se hozzák. Péternek a szó sem tetszett, de különösen a számot kicsinyelte, mert otthon még százharminchatra mondták a közepes búza árát. Sietős kedve lohadni kezdett és az utolsó tömésnyi dohányát is odaáldozta a pipának. József siettette volna, de szóval azért nem nógatta, mert a cselédemberek sorsát teljes súllyal magában viselte. — No, adják, vagy nem adják ? — kérdezte egy alacsony, fehérképű kereskedő, aki fütyürészve járkált a búzás-szekerek között, és néha az üzletre gondolt. De esze inkább azon járt, hogy fog a templomban vitatkozni, mert hitközségi választások előtt voltak és ő szeretett mindenben szerepet játszani. — Nem kérdezte még az úr, — mondta csendesen Péter. — Először kérdezze meg, akkor majd én is felelek rá. A kereskedő fölnyitotta az egyik agyonfoltozott zsákot. Sokáig turkált a búzában, inkább szórakozásból, mint üzleti kíváncsiságból és mosolygott az arca akkor is, amikor odavetette : — Tizennyolcat adok érte. Jöjjenek velem ! — Tizennyolcat ľ Tizennyolcat mond ? — álmélkodott Péter. — Nekem mondta a tizennyolcat, amikor már harmincat is kevésnek találok ? — Nem tiszta búza ez, rozzsal van keverve. Aprószemű, olyan mint a cverglikukorica. Tizennyolcért átveszem. Péter Józsefre nézett. A kocsis oldalra köpött és magában káromkodott volna. De szeme véletlenül a piacra bámuló toronyra tévedt, hát magába fojtotta a káromkodást is.