Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Farkas István: Eladó búza

ľľ rek és a Krisztus-kép magától hullott le a falról, mint támasz nélküli vakolat. A korhadó fakeret egyszerre szétmállott és az olajos papírra porhalmaz ülepedett, ami a gerendákról hullott, mintha permetezték volna. * Az éjszaka úgy lopakodott be, mint alvásra surranó, jószándékú, de mégis remegő vándorember. Ott bújt meg valahol a pléhkályha mellett, amelyben már szikrányi parázs sem maradt a száraz gallyból. A gyerekek egymás mellett aludtak a régimódi családi ágyon és a Janika álmában Julika nyakát Ölelte nagy vigyázattal. Péter is otthon volt, de nem aludt. A sötétben az asszony arcát kereste, úgy a szemével szeretett volna vele beszélgetni. Péterné azonban nem adott életjelt magáról, még lélekzetvétele sem árulta el, hogy együtt van az urával, és segít az éjszaka súlyos gondolkodásában. Az egyedül maradt egér vígan rágcsálta a búzaszemeket, néha a macskától tanult mozdulattal megnyalta a szájaszélét és jókat mosolygott a figyelmetlen családon... Még alig virradt, amikor szekér állott a cselédlakás előtt. Péter óvatosan lámpát gyújtott, fölkelt az asszony is és lopva, mint a remegő tolvaj, szedték fel zsákokba a búzát. A kocsis is segített nekik, bizonyos Sándor József nevű, aki cementlapokért készült a városba és az ispán tudta nélkül állt meg a Péterék lakása előtt. — Jaj, csak jó ára legyen, — sopánkodott Péterné, ahogy a zsákokat bekötötték és sebtiben a kocsira vetették. Csak jó ára legyen, hallod-e Péter ? Áron alul el ne adjátok ! — Ne bomolj már a száddal, — csitította Péter az asszonyt, — hiszen tudom én, hogy mit csinálok. Ha valaki keres, mondjad, kogy a titkár úrnak vagyok a városba ! József, a kocsis rágyihikelt a lovakra és a üocsi a három zsák búzával úgy eltűnt a láthatatlan derengésben« mintha a föld nyelte volna el. *