Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Farkas István: Eladó búza

75 munka, mint fiatal lányok derekán az illatos kendő. Csupa bimbózó tervezgetés nyílt két keze nyomán, és a vágybimbók fölfeslettek hirtelen nőtt virággá, mindegyikben tisztaszínű, szívesen virító búzavirág intett és nagy határ volt a korhadó padló, amelyen büszkén hancúroztak a nagyúr-búzaszemek. De Julikának szöget ütött a fejébe az elsietett anyai vallomás, hogy a búzát másnak szánják és kis gondolkodás után megkockáztatta a gyönge kérdést : — Kié lesz a szép tiszta búza, édesanyám ? Péterné fölrezzent, mint akinek gondolatába belevág a mások lélekszeme és ijedten, hessegetve felelte : — Nem a mienk lesz, de azért lesz kenyerünk, finom rozskenyérkét sütök, amilyet máskor szoktunk enni. Ne szóljatok most hozzám, mert nagyon sietek. Sietett is, annyira sietett, hogy a nagy, rozsdás tűvel az ujjába szúrt a durva daróc helyett. Kicsi, piros vércsepp buggyant ki a vastag tű szúrása nyomán, de csak a hegye világított, mint megbújó

4 szentjánosbogár. — Jajjájjajj, édesanyám, vérzik az ujja ! — ijedezett a gyerek. — Jajjajja jj, nem lesz nekem többet édesanyám 1 Péterné maga is komolyan megijedt. — Elhallgass már, mert csakugyan meghalok ! Elhallgass, vagy menj ki játszani oda, ahol a többiek is téged várnak ! Julika szótlan komolysággal nézte az édesanyját és a mindenünnen feléje kívánkozó, kíváncsi vércseppet. Látott már olyat sokszor, mert szegény ember házában néha a munka csupa vért követel, de édesanyja arca bántotta inkább, amely mint rejtett alagút, titkolva őrizte a gondolatot. — Ej, ej, — dohogott Péterné és a nagy vércseppet hirtelen lenyalta az ujjáról. — Miattatok van ez is, hogy az ember nem tud vigyázni ! Eriggyetek innen, mert nem tudok dolgozni ! Janika ijedten rebbent ki a konyhaajtón, de Julika továbbra is odabent maradt és most már szigorúbb lett a szeme, amint az anyjára nézett.