Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Vers és műfordítás - Forbáth Imre
70 Vonatok Maiíadáfa ~ Vonatokon utaztam sok állomáson át s dübörgő hidakon távíród rótok suttogták fülembe röpke szerelmüket hegyek — alvó titánok — között kiknek hűvös homlokára kócos barna felhők hullanak : repülnek vijjogva a vonatok, mint fészküket kereső sasok szemaforok zöld és piros nyálat köpnek szemükbe fergetegek cibálják füstös üstökük s hol a láthatáron égnek félelmetes tüzek delejes viharban futnak ők a villámok sárga nyilai elől — árnyékuk hamar megfürdik számos vizekben mikben fölriadva tótágast állanak a fák sok bolond szikra táncol az éjszakában sok eső csapkodja a vagonok ablakát tejüveges lámpákból lidérces fények sápadt ezüstje csorog idegenek között ó sokszor ültem én kiknek bozontos szemöldöke alól rajzanak a baljóslatú álmok itt-ott megállanak dohogva a vonatok óriási állomások boltozatai alatt türelmetlenül füttyentve megferesztik forró vizükkel a síneket majd prüszkölve loholnak tovább ! hideglelős zöld holdak alatt tájékok bukdácsolnak hülyén, mint bogáncsok a szteppék szelében •agy a nap guruló rumoshordója fröcsköli rájuk sárga levét — de a vonatok szépek ! szép a távolságok deliriuma I szép vadul átrobogni bamba határok kordonain I s utazni, messzire... kelet felé 1
