Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Forbáth Imre

71 A%*à%tJLf jwqem byty* Ábrázolj engem így, barátom, csíkos ingemen keresztül látható legyen a szívem vörösen, mint szőlőtőkék ősszel, részegen, a lázadás borával telten de a homlokom legyen szabályos, geométrikus mint a fizikai szertár modelljei sápadt és hűvös, mint a jéghegyek miken kékszárnyú jégmadár tollászkodik ábrázolj esztelenül szépnek ne takarékoskodj fejem fölött a holddal s opálos azúrok kékségeivel hatalmas vállaimra szőke szüzek kapaszkodjanak nagy, vörös szájat föss nekem, hogy megvaduljanak a bágyadt kisasszonyok el ne feledd óriási füleimet, mik receptorai misztikus zenéknek hiszen költő vagyok én — kérubokhoz hasonló kiket földretaszított egy féltékeny isten — sarjadéka lázadó angyaloknak ! fess meg engem a fekete aszfaltokon sötétben, egy hideg gázlámpa alatt lebujokban, rumosflaskával, megpácolva keserű pipafüstben s száműzötten, hazátlanul bolyongva, merre a szél sodor lengő vörös szakállal, bombákat töltve, mint egykor Ravachol rettenthetetlen brigantik bandáját szervezve, mint Jack Diamond a Sargasso-tenger iszalagjai közt sülyedő kalózhajón fesd mellém mindenütt Szerént, a vöröshajú démont, amint borostás államon cirógatja a régi sebhelyet