Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Forbáth Imre

F o r b á t h Imre S felébrednek egyszer a halott katonák az argonni erdőkben széjjelhajtják a fák gyökereit és kidugják fejüket, melyen még félrecsapva a rohamsisak s a Piávén a rohanó hullámok fölvetik őket s a Dolomitok sziklái közül kinőnek, mint átkozott, vad növények a Kárpátok völgyeiben már nyüzsög a feltámadt halottak hada és mindenütt a keresztek alól már nyúlnak a fekete karok a tenyerekben még egy marék sár rozsdásbarna ősrégen megalvadt vértől — feltámadnak a halott katonák feltápászkodnak a tömegsírok fenekén kimásznak a hullagödrökből köhögve és prüszkölve, mert rossz volt a levegő, ott, a pimasz föld alatt élni akarnak, kiknek meghalniok kellett túlkorán enni akarnak, mert éhgyomorra lökték őket egykor a föld alá szeretkezni vadul és szenvedélyesen, mert úgy hullottak el valaha, mint a terméketlen földre hajított magok virágokat, gyümölcsöket akarnak, szelet, holdat és pipacsvörös forró napokat mindent, mit elraboltak tőlük gonosz gyilkosok í rekedt és félelmes hangon iszonyú katonakáromkodások csavarodnak ki torkukból, mint füstölgő kanócok tíz millió férfi — lerázzák magukról a földet, a piszkot, a fekete halott éjszakát